Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - László Ferenc: Quo vadis Eszterháza?
Gondolta volna a fénykorban akármelyik Esterházy herceg is, hogy egyszer majd egy, az előszobájukban legalázatosabban tudakozódó alkalmazottukról lesznek híresek? Hogy még palotáik fenntartását is egykori másodkarmesterük vonzerejétől várja majd el a világ? Iszonyúan sokba kerül azoknak az épületeknek az időnkénti felújítása és folyamatos karbantartása, amelyeket hajdan az ő jobbágymillióik verejtékéből emeltek! A tapasztalat szerint ma a kastélyok fizikai létének feltétele, hogy élet folyjék bennük, mely legalább töredékét fedezze a rájuk fordításnak. Mi mással lehetne napjainkban az Ester- házy-kastélyokat életben tartani, mint a nagy osztrák klasszikus zenéjének a nyilvános művelésével? Az osztrák-magyar határon túl fekvő, tartományi főváros rangjára emelkedett Kismartonban a Haydn-zene már rég otthonára talált. Jelképes Haydn-mauzóleum, állandó kiállítás és hangversenyévad vonzza oda a leghíresebb osztrák zeneszerző bel- és külföldi hódolóit. A fertődi palota, mely Magyarország legnagyobb barokk kastélya, és (igaza volt „pompakedvelő" Miklósnak!) mind fekvését, mind építészeti értékét tekintve vonzóbb a kismartoninál, hátrányos helyzetben van vele szemben, már csak azért is, mert nincs vasútállomása és meglehetősen félreesik a Sopront Győrrel összekötő országúttól, s talán még inkább azért, mert nehéz versenyre kelnie a rég intézményesült, immár hagyományos kismartoni Haydn-kultusszal. Annál nagyobb az érdem, hogy megkísérli. Én az idén hetedszer megtartott Haydn Eszterházán Fesztiválon jártam ott (immár másodízben), de tudom, hogy ez csupán egyike az eszterházai Haydn-rendezvényeknek. Az Orfeo Kamarazenekar és a Strém Koncert Kft legnagyobb mérvű vállalkozása: valamennyi Esterházy-szolgálatban komponált (ha jól számolom, 92) Haydn-szimfónia sorozatos bemutatása egy több évadra kiterjedő bérlet keretében. Van itt olyan kora nyári Haydn-fesztivál is, amely legfőképpen a Budapesti Vonósok művészetére alapoz. A „Haydn Eszterházán" engem főleg azért vonz, mert a historikus előadás jegyében áll: a művek Haydn-korabeli hangszereken, illetve azok modern másolatain, az akkori művészi gyakorlatot megközelítő előadásban hangzanak el, ennek az irányzatnak a mestereit lehet ott hallgatni, nemcsak a hangversenyeken, hanem kurzusaikon - és akár a fehér asztal mellett beszélgetve is. Sajnálom, hogy az idén csak négy napot tölthettem ott, de azalatt is hallottam néhány előadóművész-nagyságot és Magyarország két historikus zenekarát: a nagyobb múltra visszatekintő, Németh Pál alapította Capella Savariát és Vashegyi György pillanatnyilag jövősebbnek tűnő Orfeóját. Előbbi a szintúgy Vashegyi megteremtette Purcell Kórussal, a londoni származású, újabban Amerikában megtelepedett Nicholas McGegan vezényletével, az összehasonlíthatatlanul remek magyar hangversenyszoprán, Zádori Mária (és mások) szólóénekesi közreműködésével a fertőszentmiklósi templomban lépett fel. A műsor súlypontjában Haydn Nagy orgonaszóló-misé)e állott. Tudnivaló, hogy a nyolcvanas években a szombat- helyi zenekar valóságos virágkort élt állandó vendégkarmestere, McGegan keze alatt. Számos remek, azóta is folyton újra meg újra kiadott hanglemez őrzi együttműködésük emlékét. A frigyet a karmester pályájának meredek emelkedése szakította félbe: amikor - mintegy tíz évvel ezelőtt - kinevezték a göttingai Handel-fesztivál zeneigazgatójának, bár ott megelőzőleg a szombathelyi együttessel mutatkozott volt be, új kenyéradói elvárták tőle, hogy lemezterveit ne magyar barátaival, hanem az ottani zenekarral kivitelezze. Csak most sikerült őket ismét összehozni. Igaz, a Capella Savaria tagsága azóta elég nagy mértékben kicserélődött, de így is érzelmes volt a viszontlátás, és a karmester, aki az elmúlt tíz évben a világ számos nagy historikus zenekarát vezényelte, meggyőződhetett róla, hogy a szombathelyi muzsikusok ma is méltó partnerei, Zádori pedig az oratóriuméneklés csúcsára jutott. Tapintatlanság lett volna rákérdeznem, hogy a színfalak mögött folytak-e tárgyalások a jelenleg Kalló Zsolt hangversenymester művészi irányítása alatt 109
