Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - László Ferenc: Quo vadis Eszterháza?
álló zenekar és az interkontinentális vendég között. Bízzunk benne, hogy folytak, s hogy halljuk még őket együtt. McGegan műsora igen érzékletesen mutatta ki, hogy mennyire összefonódott Haydn szemléletében a vallásgyakorlat és a világiasság. A harmincadik, c-dúr Szimfónia a „Halleluja" alcímet kapta az utókortól, mivel első tételében egy gregorián dallamot idéz. Egészében véve igencsak napfényes, evilági muzsika, élvezetének nem feltétele, hogy felismerjük az idézetet. A két előadott Mária-antifóna (Ave Regina coelorum, Salve Regina) áhí- tatos, de ugyanakkor csupa örömzene is a javából. Az elhangzott mise pedig, amint hagyományos címe is sejteti, a legfajsúlyosabb egyházzenei műfaj és a versenymű egyéni ötvözete. Péteri Judit kitűnő műsorismertetéséből tudtam meg, hogy Mendelssohn „botrányosan vidám" zenének minősítette. (Persze nem az. Haydn derűje nem frivolság!) A magánéletben is örökké jó kedélyű, pozitív kisugárzású McGegan igencsak alkalmas ennek az életes vallásosságnak a tolmácsolására. (Közbeiktatom egy jellemző elszólását. Nemrég Händel Messiását vezényelte Izraelben a kolozsvári Filharmónia-kórus közreműködésével. A kérdésre, hogy meg volt-e elégedve az együttessel, azt felelte: a kórus nagyszerű, csak egy kicsit túl komoly, úgy énekelte a Halleluját, mintha Brahms Német rekviemje volna.) Eszterháza másik világhíres vendége, Jaap Schröder is hajlamos az életszeretetre. A historikus hegedülésben már rég legenda a neve, újabb nemzedékek nőttek föl mellette, de ő még mindig az élen jár. Holland létére főleg Franciaországban él, és sok helyütt érzi magát otthonosan, így például számos amerikai egyetemen is, ahol hosszasan tanított. Évtizedeken át volt a nemzetközi összetételű Esterházy-vonósnégyes primáriusa. 2001- ben Kolozsvárt adott hangversenye alkalmából a Román Mozart Társaság tiszteleti tagjává nyilvánította, tudományos értekezletet tartott és emlékkönyvet adott ki tiszteletére. Eszterházán a Skálholt Vonósnégyes élén lépett fel. A soha nem hallott név egy izlandi templomra utal, amelynek építését 1000-ben fejezték be. Megtudtam, hogy „bolygó hollandi" barátunk világjáró kedvéből és időbeosztásából a távoli szigetre is telik. Évente három hetet muzsikál Reykjavikban egy helyi kamarazenekarral és ezzel a vonósnégyessel. Hangversenyeiket a Skálholt templomban rendezik, ez a névválasztás magyarázata. A borúsnak-ködösnek tudott észak követeivel adott hangversenyét Schröder egy jellegzetesen délszaki zeneszerző, az olasz-spanyol Boccherini egy érett szépségű művével kezdte. Boccherini Haydnnal csaknem egyidejűleg maga is megteremtette a vonósnégyes műfaját. Igaz, a négy egyenrangúsított vonós hangszer egészen másképpen szól nála, mint az osztrák mesternél - de semmivel sem silányabban! Az életében nagyon sikeres, majd a 19. században csaknem teljesen elfelejtett, kismesternek beskatulyázott Boccherini műsorra tűzése egy Haydn-fesztiválon bátor cselekedet volt és megfontolandó figyelmeztetés a közép-európai mester - netán elfogultságra hajló - rajongói felé. Mintha Schumann okítását hallottuk volna Schröderéktől: „A hegyek mögött is emberek laknak. Légy szerény!"- Persze Haydnt is játszottak, nem a kései, hanem a fiatalkori opusokból, példamutató módon. A Haydn Eszterházán Fesztivál alapembere, Vashegyi György (aki ismételten fellépett Kolozsvárt a Mozart-fesztiválon, többek közt az Idomeneo országos bemutatóját köszönhetjük neki) ez alkalommal Haydn L'infedeltä delusa (Aki hűtlen, pórul jár) című vígoperáját vezényelte. A zeneszerző „burletta per musica"-nak minősítette művét. Zenetörténeti tény, hogy 1773-ban Mária Terézia császárnő is látta, itt, Eszterházán, Haydn vezényletével, és ennek az élménynek a hatására jelentette ki, hogy „ha jó operát akarok hallani, Eszterházára megyek". A mű annyira „jó", hogy nem is értem, miért nem lett belőle repertoáropera. Hiszen a cselekménye mulatságos, szerepei mind hálásak és jellegesek, és egyetlen áriája vagy együttese sincs, amely ne váltana ki tapsban megnyilvánuló, azon110