Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Sárközi Mátyás: A rádiós

„Németh Laci, akit váltottam, azonnal a legjobbat, a legszebbet, főként a legtökéletesebbet akarta rádiósként valóra váltani... De hát a világ nem így forog. Ráadásul, lehetőség szerint, önmagán és valóban zseniális tervein kívül senkire sem akart tekintettel lenni. Amit Németh Laci egy hét alatt akart műsorba állítani, kicsit eltúlozva mondom, nekem el kellett apróznom egy-két hónapra... Be kellett illeszkednem a két háború közötti uram- bátyám Magyarország mozgásterébe."

Annak idején Gyenes Rózsa interjúvolta az új irodalmi igazgatót a Rádióújság nevében.

„Harmincéves! Magas, vállas, kitűnően öltözött, csinos fiatalember. Nem országos név, de szakkörök már régen elismerik. így lett Cs. Szabó László 300 ezer rádióelőfizető egyik szellemi műsortervezője."

Már akkor az első kérdések között volt, hogy mit jelez a Cs. a nevében. Amire az volt a válasz, hogy az író a Pesti Napló Szabó László nevű munkatársától óhajtotta megkülönböztetni magát, ezért tette a neve elé a család székely nemesi predikátumának, a csekefalvinak a kezdőbetűjét. (Tehát bármennyire szépen csattog a cstkcsekefalvi előnév, ez nem a Szabóké, hiába közli így, tévesen, több lexikon. A csíkcsekefalvi a nemes Fodor család predikátuma.)

Cs. Szabó ötlete volt, hogy műveiket, ha csak lehet, maguk az írók olvassák fel. Néhány év múltán, Szekfü Gyula Magyar Szemléjében így írt:

„...A rádió prózai műsorában mindinkább egy eredeti műfaj is kialakul. Az újságkrónikás, publicista és színházi Conférencier közé helyezem azt a képzeletbeli, eszményi rádiókrónikást, aki egy láthatatlan, szinte lelkiismereti hanggá válva, a népszerű író s a személyes hatású színházi Conférencier erényeit egyesíti. Roppant nehéz a dolga. Egy négyszemközti beszélgetés bensőséges s ugyanakkor sokmillió fül roppant akusztikájához alkalmazkodik..."

A kulturált, bensőséges közvetlenséget próbálta meghonosítani a rádióban Cs. Szabó, de ez tényleg nem volt könnyű, mert az idősebb nemzedék ragaszkodott az emelkedett stílhez, s az interjúknál legtöbben előre benyújtott kérdéseket kértek, melyekre azután megírták s felolvasták a válaszaikat. Még azon a megőrzött és CD-hanglemezen immár mindenki által beszerezhető felvételen is ezt tapasztalja a figyelmes hallgató, amin Cs. Szabó László a San Remo-i irodalmi díjat elnyert Babits Mihállyal beszélget. Mert interjúkat, úti beszámolókat osztályvezetőként is készített, jóllehet úgy látta etikusnak, hogy irodalmi prózával ne szerepeljen a saját műsoraiban. (Számomra megkapó, valahányszor a Babits-interjú lemezét felteszem, hogy a fiatal Csé hangja s a mikrofon előtti lendületessége öregkorára alig változott.)

Az irodalmi műsorok igazgatója, két alszerkesztőjével: Ortutay Gyulával és Örley Istvánnal sok mindent kényszerült beleszorítani az adásidőbe, versek, novellák, tárcák és esszék mellett pásztormeséktől püspöki prédikációkig mindenfélét. De elérte, hogy szerepelhessenek a legtehetségesebb feltörekvő fiatalok is, például József Attila vagy Radnóti Miklós. „Zsonglőrként egyensúlyozott" - írja róla könyvében Tóbiás Áron. Mikrofon elé invitálta Herczeg Ferencet és Csathó Kálmánt, de helyet adott Illyésnek és Fájának. Érdekesség, hogy a rádiózás tanulmányozása végett Londonba utazott ki.

1940-ben helyszíni városképet adott Firenzéből, ezt lemezre vágták az olaszok, és vonalon továbbították a hangot Budapestre. A riport esszésített változata megjelent a Haza és nagyvilág kötetben. Akart hasonló műsort sugározni Kolozsvár utáni két kedvenc városából, Rómából és Párizsból is, de közbeszólt a háború. (Se Budapest, se London nem állt olyan közel a szívéhez, mint gyermekkora színhelye: Kolozsvár, azután ifjú kiruccanásának városa: Párizs, ahol közgazdászból átváltott íróvá, s harmadikként Róma, melynek a kultúrájával nem győzött betelni.)

90