Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Sárközi Mátyás: A rádiós

1940 volt persze a kolozsvári bevonulás éve is, Cs. Szabó eufóriában érkezett Erdélybe, ahol viszontláthatta az édesanyját. Tizenkilenc irodalmi rangú közvetítést adott a helyszínről.

Cs. Szabó László úgy osztotta be az idejét, hogy napi öt óránál többet ne vegyen igénybe a rádió, maradjon kellő energiája és szellemi frissessége az írásra. Délután már otthon volt, szundított egyet, aztán nekiült az írásnak. így lett a nagy esszéista-triász tagja, Szerb Antal és Halász Gábor mellett. A világtörténelem azután mindent elrontott. A Hülő árnyékban egyik fejezetében olvassuk:

„Egy napon a németekre ébredtünk Budapesten... Március 19. volt. Volksbund katonák szállták meg kora reggel a Magyar Távirati Iroda s a Rádió Sándor utcai székházát, bemenet már ők igazoltattak a kapun kívül. Életemben nem esett könnyebben életbe vágó döntés, habozás nélkül fölmentem a vezérigazgatóhoz, s bejelentettem, hogy gondoskodjék azonnali utódról, mert én máris megyek, itt se vagyok, még fiókjaimat se ürítem ki. Falfehér lett... kérlelésére hamarosan megegyeztünk hát, hogy azonnali hatállyal elkezdődik a betegszabadságom..." Örley István is otthagyta a rádiót.

A háború pusztítása átsöpört az országon. Szerb Antalt és Halász Gábort Sárközi Györggyel együtt ölték meg a balfi táborban, Örley az ostrom alatt épp akkor merészkedett ki a légópincéből az utcára, mikor becsapódott egy bomba. A romok alatt találták meg a holttestét.

A harcok csitultával kezdődő kibontakozás rádiós feladatai Ortutay Gyulára hárultak, aki felkérte Cs. Szabó Lászlót műsorigazgatónak, „ha a pártok is úgy akarják." Nem vállalta. Ezt felelte: „Elég volt kilenc év a jobboldal deresén, minek feküdjem most a baloldal pálcája alá?"

Hamarosan kedvére való állást kapott az író, a Képzőművészeti Főiskolán művelődés- történet tanszék alakult, és ennek lett a professzora, némi pártközi huzavona után. Végre kiélhette pedagógusi szenvedélyét. Hiszen egész életének meghatározó tényezője volt az ismeretátadás. Hallatlan lexikális műveltsége kisugároztatását szolgálták az előadásai, azt szolgálják ma is az esszéi. Mi teszi ezeket egyedivé? Nem új művelődéstörténeti tételek kidolgozása, prezentálása, hanem a ráfókuszolás a lényegre. Méghozzá az emberi kultúra nagy teljesítményeinek olyan lelkes tiszteletével, ami átragad a hallgatóra, olvasóra is. Ezért szerették Csét a főiskolások (hallgatója volt az akkor még festőnek készülő Nagy László, valamint a később Párizsban világhírűvé vált Hantai Simon is), ezért alakult ki kultusza BBC-előadásainak, amelyek szinte mindegyikéből nyomtatott esszétanulmány született, bővített, cizellált formában.

Tisztelője volt az a széplélek kommunista olvasója is, aki 1948-ban útlevelet szerzett számára (majd röpült az állásából - bár nem ezért), és Csé, a romló politikai helyzet keltette rosszérzéseit kiszellőzni, kiment Rómába, a Magyar Intézetbe. Amikor Bóka László államtitkár sürgönyileg utasította, hogy „szolgálattételre azonnal jelentkezzék", e hangtól megrendülve döntötte el, hogy nem tér vissza.

A tanszék megszűnt, a Belgrád rakparti lakásban ott maradtak Csé kincsei, könyvei. Az itáliai menekült sors sivár hónapjai következtek volna, ha nem tűnik fel a hajdani rádiós kollegina, válása óta Csé szíve hölgye, aki kalandos körülmények között utánaszökött. Megesküdtek.

Közel két éven át küzdött a betevő kenyérért római és firenzei idegenvezetőként, idegenforgalmi hivatalnokként, amikor egyszerre kapott kézhez meghívást Washingtonból, az Amerika Hangjától és Londonból, a BBC Magyar Osztályától. Ragaszkodott Európához. El sem tudom képzelni, miféle amerikai lett volna Cséből. Azt hiszem, nagyon boldogtalan. Washingtonnak van régi, angolos, hangulatos kerülete: Georgetown. Jó olasz és francia vendéglők is akadnak ott. Bizonyára talált volna a magyar író kiművelt koponyákat

91