Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Sárközi Mátyás: A rádiós
Sárközi Mátyás A rádiós Cs. Szabó Lászlóval 1937 júliusában találkoztam először, de csak 1956 decemberében ismertem meg. Az író, apám és anyám jó barátjaként, születésem után nem sokkal átjött hozzánk Budára, hogy megnézzen engem, majd amikor röviddel ezután a Nyúl utcába költöztünk, házunk gyakori vendége volt, különösen azt követően, hogy anyám rendszeresítette a Válasz-munkatársak heti vacsorameghívását. A fehér asztal körüli és egyéb Nyúl utcai irodalmi beszélgetésekről nem tudok fültanúként számot adni, mert óvodáskoromnak ezekre az eseményeire nem emlékszem. De Csé alakját ebből a korból is vissza tudom idézni. Még karcsúbb volt, sportosabb, s gyakran jött vele felesége, a kabarés író, Nagy Endre lánya, kreol, éjfekete hajú, élénk vörössel rúzsozott szépség, akitől azután 1939-ben elvált. Hogy miért váltak el, annak okát nem ismeri az irodalomtörténet. Anyám szerint a bohém Kató egyénisége nem illett össze Csé pedantériájával, s ez haragszom- rádokhoz vezetett. Végül a gyerek sem tartotta együtt őket. Egyesek felrótták az írónak, hogy éppen azokban az időkben vált el a feleségétől, amikor őt árja párjaként menthette volna az üldöztetésektől. Az, hogy Cs. Szabó a németek bejövetelekor, 1944-ben példásan viselkedett, nem segített abban, hogy Nagy Kató túlélje a vészkorszakot, de hál' istennek, megmenekült. Amikor a háború után, kissé romos villánkban az életben maradtak (sajnos, apám nem volt közöttük) újraindították a Választ, Cs. Szabó László ismét sűrűn megfordult nálunk, egészen hirtelen disszidálásáig. 1956 legvégén magam is elhagytam az országot, Londonban kötöttem ki, s napokon belül felkerestem Csét, aki BBC-rádiós lévén napról napra követhette a hazai eseményeket, de az újonnan érkezőktől minden apró részletről hallani akart. A karácsony táján hozzá bekopogó, rég nem látott fia volt a szemtanú-leírások első számú forrása, tőlem pedig azt akarta megtudni, mit tettek az ő régi íróbarátai, elsősorban Illyés, a forradalom előtt és alatt. Ezzel a látogatásommal szüleim barátsága után a miénk kezdődött el. S néhány év múltán kollégák lettünk a BBC Magyar Osztályán. Az író budapesti rádiós karrierjének a vázolásában tehát főként Tóbiás Áron kicsit eklektikus, de adatbő és mindenkép hézagpótló, kétkötetes rádiótörténetének az első részére támaszkodom (Fellegvár, Magyar Rádió Közalapítvány, é. n.), amelynek a tartalma kronologikusan 1945-ig terjed. A londoni évek 1956 utáni szakaszának tanúja lehettem. A rádió irodalmi osztályának vezetését Németh László nagy tervekkel kezdte, de nem sokáig bírta. Leköszönése után méltó utódot igyekeztek találni a poszt betöltésére. A nagyfőnök, Kozma Miklós unokatestvére, a festőművész Kandó László társasági ember volt, széles körű ismeretséggel, ő ajánlotta be Cs. Szabót. Az író harmincévesen kezdte meg a munkát, e biztos jövedelem örömteli tudatában vette nőül Nagy Katót. Móricz Zsigmond volt az egyik tanú. 1975-ben, Londonban, ezt mondotta Csé az idelátogató Tóbiás Áronnak: 89
