Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Czigány Lóránt: SzerenCSÉnk volt, hogy volt Csénk...

London, november 12.

Végre egy kicsit lazíthattam, a Szepsi-est elszámolását készítettem el. Ennek megvan a rituáléja. Mikor elkészülök, felhívom Csét, s beszámolok neki, mennyien voltak, s ebből hányán vették meg a belépőt (a pesti vendégektől nem szoktunk belépti díjat kérni, viszont mindig akad a közönségből, aki ügyszeretetét illusztrálandó, több jegyet vesz, vagy borítékban hozzájárul a költségekhez, hiszen tagdíjat soha nem szedtünk), mennyi volt a költség, mennyi a bevétel, s hogy pozitív mérleggel zártunk-e. Csé ezt soha nem kérte, jogot nem is formálhat rá, de örül neki, hiszen ez is a prerogatíváihoz tartozik, hogy ő értesül először a Kör terveiről és eredményeiről. Különösen örömére szolgált, hogy nem kellett deficitet jelentenem, most, hogy az ő tiszteletére rendeztük a műsort. Jellemző úriembersége, hogy akkor is erőszakkal megfizeti a belépőt, ha ő is szerepel a műsorban. Most is akart fizetni, s alig lehetett lebeszélni. Végül beleegyezett, hogy ez egyszer, 75. születésnapja ünneplése ürügyén „vendégül lássuk".

London, november 30.

Pók Lajos a Gondolat Kiadó megbízásából esszékötetet rendelt meg Csétől, aki össze is állított egy ötven tételből álló válogatást. Mindent vagy semmit akar, hiszen kortársai, Illyés, Kolozsvári Grandpierre, Illés Endre, már mind az életműkiadásnál tartanak. Igaza van, miért ne? Ha átmegy a kötet, valamiféle elégtételt kapott. A válogatást Kati viszi majd személyesen Pestre.

London, december 26.

Egész nap a Csé-bibliográfián dolgoztam. Sok más, fontosabb dolgom volna, de pillanatnyilag ez a gürcölő robot kell nekem.

1981

London, január 1.

Betyárbecsület. Csé panaszosan árulkodik Zoltánra, mert Méray már négyszer hívta telefonon, hogy a Kovács Imre-nekrológot megsürgesse. Az, hogy Zoltán már régóta nem írt semmit, az teljesen rendben volna. De ha valaki író volt, annak vannak kötelezettségei. Barátainak, fegyvertársainak, írótársainak meg kell adnia a végtisztességet. Ez olyan kötelesség, ami alól nincs felmentés. Zoltán kiiratkozhat az irodalomból, de Kovács Imrét el kell parentálnia. Ennyi betyárbecsület kellene, hogy legyen Zoltánban. - így Csé. Igaza van, de Zoltán már mindenen túlvan.

London, február 2.

Visszavittem Csének az anyagot, amit a bibliográfiához használtam, mert szüksége van rá; a Gondolat Kiadónál készülő kötetéhez ennek az alapján akarja a válogatást előkészíteni. Ahogy öregszik Csé, egyre türelmetlenebb a világgal szemben. Nem kapta meg azt az írói elismerést, ami kijárt volna neki. Azért türelmetlen, mert tudja, hogy nincs elég ideje; már a végjátékot játssza.

London, február 18.

Csé interjút adott a Katolikus Szemlének - főként hazai útjáról beszélt. Nagyon kiegyensúlyozott írás; jó politikai érzékkel fogalmaz, s a nyugati magyar irodalmat is távlatosan szemléli.

London, április 14.

Blahó követségi tanácsos Cs. Szabóval meghív vacsorára a lakására. Bájcsevegéssel telik el az este. [...] Blahó nyilván utasítást kapott, hogy Csévél foglalkozni kell, mielőtt Magyarországra látogat.

London, április 20.

Csé hív - csütörtökön indul Bécsbe, és elseje körül megy Pestre. Onnan pedig Kerényi Magdához Asconába. [...]

London, július 13.

A kölcsönös gyanakvás légkörében. Csévél beszélgetek hosszasan. Már novelláskötetre is van szerződése Pesten - most éppen azt rendezi sajtó alá. Mellékesen említi, hogy Mózsiék (Szivárvány) kérik, menjen át Amerikába az október 23-i ünnepségre, meg hogy a Katolikus Szemle forradalmi emlékszámát szerkesztő Ölvedi interjú-kéréssel fordult hozzá. „Szó sincs róla, szó sincs róla!" - mondja felcsattanó hangon. Nem tudom, hogy nekem magyarázza-e a bizonyít86