Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Czigány Lóránt: SzerenCSÉnk volt, hogy volt Csénk...

nagyon öregszik, a tartás, az az energiát sugárzó Csé-tartás kezd lassan meglágyulni, de hát pár nap múlva ő is 75 éves. Elkészítem a Szepsi Csombor Kör meghívóját a Csé-estre, a sokszorosítás is hamar meglett.

London, október 23.

Ráálltam Csé külföldi életútjára. Tényleg izgat, hogy lett belőle a „mi Kazinczynk". Tehát az írói csoportosulásokról és az intézményekhez fűződő viszonyáról faggatom. Megtudom tőle mellesleg, hogy kedvenc mondásom, amivel Krassót szoktam ijesztgetni, válaszul a kérdésre, hogy mi az élet célja - hogy művelt hullák legyünk-, már a harmincas években is dívott, Csé Kandó László festőművésztől hallotta, aki a Képzőművészeti Főiskolán tanártársa volt. Saját véleménye szerint az 1950 és 1960 közötti évtized az elfecsérelt évek ideje volt. Én nem így látom. Az Új Hungáriában írt cikksorozata a maga kombattáns hangvételével ma is élvezhető ellenpontozása az államosított hazai irodalom korai éveinek.

London, október 26.

Vallató vacsora. Nálunk vacsorázik Csé és Zoltán, Zsuzsa és Kati nélkül. Már jó ideje nem találkoztak, semmiképpen sem, mióta Csé Pesten járt. Zoltán a pesti útról faggatja. Csé a szék szélén ül, mint egy megszeppent iskolás gyerek. Messziről kezdik. Csé Illyéséknél rendszeresen kakaskukorékolásra ébred reggelente, illetve hajnalban. Illyés mondja, hogy ez tűrhetetlen, mert Kádárék ott laknak a közelükben. Igaz, Kádárék házmestere tyúkot tenyészt, ám Kádár ezt nem bánja. „Minden hajnalban Kádár kakasa ébreszt!" - szellemeskedik Csé kissé erőltetetten. Zoltán nyugtázza az igyekezetét.

Aczélra terelődik a szó: „Ki keresett meg kit?" - kérdezi Zoltán metszőén. „Csak nem gondolod, hogy én kerestem meg?" - szabadkozik Csé. „Üzent és kocsit küldött értem. Nagy fekete kocsit." Zoltán bólint: „No és hol találkoztatok?" Aczél a Parlamentben fogadta Csét, aki az Aczéllal folytatott beszélgetés alatt jött rá, hogy a nyugati magyar irodalom mennyire jelentős tényező otthon. Aczél „készült" Cséből, még azt is tudta, hogy azért nem ment haza akkor, 1948-ban Rómából, mert Bóka táviratilag hazarendelte. És hogy amikor elment Rómába, még nem volt biztos benne, hogy kintmarad. Zoltán csak akkor vonta össze a szemöldökét, mikor véletlenül kiderült, hogy Aczél és Csé összetege- ződtek. Letette a kést meg a villát: „ki tegezett le kit?" Csé magyarázza a bizonyítványát: „O kezdeményezte, kérlek szépen, arra hivatkozva, hogy ebben az épületben ő az idősebb." Ez a válasz kielégítette Zoltánt, bár Aczél 12 évvel fiatalabb, mint Csé, de hát a hatalom mindig idősebb, mint egy író, tudja ezt Zoltán jól, a saját bőrén tapasztalta. A beszélgetés kényesebb fordulataitól eltekintve bennem az a vélemény alakult ki, hogy Csé, noha állandóan hangsúlyozta, hogy látogatása magánlátogatás Illyés Gyula meghívására, kissé meglepődött a hangtompítós pesti fogadtatás miatt.

London, november 9.

Ma ünnepeltük Csé születésnapját, szűk családi körben, csak a fia, András és Kati volt ott rajunk kívül. Jó hangulatban pezsgőztünk. Telefonon beszéltünk Illyésékkel is. Mondta Csének, hogy most hallotta a rádióban (értsd a Szabad Európa Rádióban) felköszöntő esszémet. Erről Csé nem tudott (meglepetésnek volt szánva). A köszöntő alapgondolata az volt, hogy a magyar irodalmi királyságban a koronás fő Illyés Gyula, mindannyian az ő apródjai vagyunk szerte a nagyvilágban, s a nyugati végek helytartója Cs. Szabó László, Illyés Gyula megbízásából. Illyés nekem is gratulált, csak azt sajnálta, hogy nem én olvastam be. Amikor egészségi állapotáról kérdeztem, mondta, hogy nem szabad sokat felkelnie, mert az eléggé fárasztja, de szerencsére rádiót hallgatni fekve is tud. Csét szemmel láthatólag nagyon izgatta, hogy Illyésék hallották a születésnapi köszöntőjét - és ő még semmit nem tud róla. Kapott köszöntőket telefonon (New Yorkból is). Vacsora után kellemesen elidőztünk, cséi mértékkel mérve, egészen sokáig.

London, november 11.

Délután találkozom Szépfalusival, s megállapodunk a bibliográfiával kapcsolatban - a készülő Csé- kötet függelékében jelenik meg. [...] A Csé-est jól sikerült, sokan voltak. (A nagykövet végül is nem jött el, de levélben köszöntötte Csét.) A műsor pergett, s azt hiszem, mindenki jól érezte magát. Kicsit elszomorított, hogy az öregek közül egyre többen hiányoznak, a jelenlévők pedig egyre öregebbek. De hát ugyanez vonatkozik a hollandiai Mikes Kelemen Körre is. Az én szövegem, azt hiszem, nem tetszett túlságosan az ünnepeknek, jó füle van, s érezte a benne rejlő szemernyi ironikus csipkelődést. De hát csak azt nyújthatom én is, ami a lényegem. Cushing köszöntője elmondva egészen jó lett, ezt közli majd az Új Látóhatár, bár mielőtt leadnám, egy-két apróbb simításra szükség lesz. [...]

85