Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Monostori Imre: Cs. Szabó László és a népi irodalom

szer beleomlik."42 43 E tanulmány folytatásában -1942 tavaszán - azt olvashatjuk, hogy „Illyés volt az egyetlen Író, akiben a válság még szorosabbra fogta az első Nyugat-nemzedék négy-vagy ötarcú magyarját, tiszántúli osztályzattal szólva: a keleti s a nyugati magyart. [...] Illyés az egyetlen népi írónk, aki végig Babits oldalán maradt." Tamási és Illyés már nemcsak „osztályvégzetében" volt képes fölmutatni a magyar népet (miként Móricz), hanem emberi magasztosságában is [...]. Illyés azért maradhatott meg Babits mellett, mert Nyugat-Európát a Széchenyi-korszak, Kelet-Európát a Reguly Antalok valóságszerető szemével látta."44 Illyés Gyula életművét az emigrációban is lankadatlan figyelemmel kísérte Cs. Szabó László. 1953 és 1972 között háromszor fogott neki a magyar költészet évszázadainak fölvázolásához, s mindhá­rom tanulmányban kitüntetett szerepet juttatott neki. 1953-ban egy általa válogatott magyar versantológia elé írt előszót, bevezető tanulmányt.45 A 20. század harmincas éveinek nagy lírikusait jellemezve Erdélyi József, Szabó Lőrinc, József Attila és Illyés költészetét emeli ki. Kevés magyar költő merült meg alaposabban egy „nagy idegen kultúrá­ban", mint Illyés. Nyugati tapasztalatát, francia kultúráját beoltotta a Sárvölgy [helyesen: Sárköz] nyelvébe, így kapott rá verseiben a hatalmas lélegzetű ódái hangra, prózájában a tőrölmetszett pél­dabeszédes szóra." Illyés „parasztforradalmár", de ragaszkodik az illemtan stílusszabályaihoz; elmé­jében forradalmár, „egyébként azonban csontja velejéig erkölcsi lény" (nem úgy, mint a kommunista forradalmárok). (Cs. Szabó azonban nem huny szemet a felett, hogy a Hunok Párizsban elhallgatta a kommunista forradalom galádságait, s azt is megemlíti, hogy - bár ezáltal nem lett becstelen - 1945 után elfogadta a rendszer költője reá osztott szerepét.46) A hatvanas évek elején írt kis magyar líratörténetében47 Illyés költészetének átalakulását a Vörösmartyéval állítja párhuzamba: „a nemzet költője átváltozott az emberi lét tanújává". Versbeszédében „pátosszal zengő, bőszavú költő lett", majd sokoldalúságával, változatosságával tűnt ki. Az 1961-ben megjelent Új versekről szólva - egy másik írásában - hasonló megállapítást tesz: Illyés egyetemességét hangsúlyozza. „Az egykori kijelentő forradalmár költő hovatovább átváltozik kérdező kozmikus emberré [...]".48 (Kiemelések az eredeti szövegben.) A magyar költészet angol nyelvű gyűjteménye (a hetvenéves Illyés Gyulának ajánlott) bevezető­jében a lehető legmagasabbra emeli Illyés líráját.49 A 20. század magyar költészetét egy mondatban összegezve a következő megállapításra jut: „Illyés öregkori lírájában, József Attila, Weöres Sándor és Pilinszky János költészetében végre betelt Ady nemzedékének a becsvágya: együtt a nyugati és a magyar költészet menetrendje, magyar is, meg több is annál, ugyanúgy, mint Bartók zenéje."50 Cs. Szabó László számos alkalommal írt még Illyésről, ám költészetének lényegi értékelésével ezek a cikkek, memoárok, útinaplók, beszélgetések már nem voltak érdemi kapcsolatban. Illyés Gyula 60. születésnapjára közli az Új Látóhatár Cs. Szabónak a Hunok Nyugaton című emlé­kezését, melyben Illyésnek 1946-47-es nyugat-európai utazásáról ad személyes hangú beszámolót.51 42 Jellemző (és Cs. Szabót ebben erősítő) mozzanat, hogy a „népi"- és az „urbánus"-féle műveltség és mentalitás közös megtestesítőjét a szintén ennek az ellentétnek az elvi feladásán fáradozó Németh László ugyancsak Illyésben fedezte föl. (Ld. pl. Magyar Ura 1932-ben. = Tanú, 1933. III. [jan.] 184. 1.) 43 Haza és nagyvilág. 185. és 187.1. 44 I. m. 195., 200-201.1. 45 Magyar versek Aranytól napjainkig. Gyűjtötte, a bevezetést és a jegyzeteket írta Cs. Szabó László. Róma, 1953. Anonymus. 46 I. m. Lili. és LIV. 1. 47 A magyar költészet századai. = Új Látóhatár, 1962. 2. sz. (márc.-ápr.) 97-110.1. (A tanulmány a Gara László szerkesztette francia nyelvű költészeti antológia bevezető írása.) 48 Illyés Gyula új versei. = Új Látóhatár, 1962.1. sz. (jan.-febr.) 86-88.1. 49 Egy nép s a költészete. II. r. = Új Látóhatár, 1972. 5. sz. (szept.-okt.) 385-409.1. 50 Említésre méltó paradoxon, hogy Cs. Szabó korábban elvetette a magyar költészet „bartóki modell"-jének érvényességét. (Vö. a 28. sz. jegyzettel.) 51 Új Látóhatár, 1962. 5. sz. (szept.-okt.) 423-447. 1. Az útirajzot Cs. Szabó később kibővítette és könyvként is megjelentette. (München, 1968. Auróra.) 63

Next

/
Thumbnails
Contents