Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Monostori Imre: Cs. Szabó László és a népi irodalom

szer beleomlik."42 43 E tanulmány folytatásában -1942 tavaszán - azt olvashatjuk, hogy „Illyés volt az egyetlen Író, akiben a válság még szorosabbra fogta az első Nyugat-nemzedék négy-vagy ötarcú magyarját, tiszántúli osztályzattal szólva: a keleti s a nyugati magyart. [...] Illyés az egyetlen népi írónk, aki végig Babits oldalán maradt." Tamási és Illyés már nemcsak „osztályvégzetében" volt képes fölmutatni a magyar népet (miként Móricz), hanem emberi magasztosságában is [...]. Illyés azért maradhatott meg Babits mellett, mert Nyugat-Európát a Széchenyi-korszak, Kelet-Európát a Reguly Antalok valóságszerető szemével látta."44

Illyés Gyula életművét az emigrációban is lankadatlan figyelemmel kísérte Cs. Szabó László. 1953 és 1972 között háromszor fogott neki a magyar költészet évszázadainak fölvázolásához, s mindhárom tanulmányban kitüntetett szerepet juttatott neki.

1953-ban egy általa válogatott magyar versantológia elé írt előszót, bevezető tanulmányt.45 A 20. század harmincas éveinek nagy lírikusait jellemezve Erdélyi József, Szabó Lőrinc, József Attila és Illyés költészetét emeli ki. Kevés magyar költő merült meg alaposabban egy „nagy idegen kultúrában", mint Illyés. Nyugati tapasztalatát, francia kultúráját beoltotta a Sárvölgy [helyesen: Sárköz] nyelvébe, így kapott rá verseiben a hatalmas lélegzetű ódái hangra, prózájában a tőrölmetszett példabeszédes szóra." Illyés „parasztforradalmár", de ragaszkodik az illemtan stílusszabályaihoz; elméjében forradalmár, „egyébként azonban csontja velejéig erkölcsi lény" (nem úgy, mint a kommunista forradalmárok). (Cs. Szabó azonban nem huny szemet a felett, hogy a Hunok Párizsban elhallgatta a kommunista forradalom galádságait, s azt is megemlíti, hogy - bár ezáltal nem lett becstelen - 1945 után elfogadta a rendszer költője reá osztott szerepét.46)

A hatvanas évek elején írt kis magyar líratörténetében47 Illyés költészetének átalakulását a Vörösmartyéval állítja párhuzamba: „a nemzet költője átváltozott az emberi lét tanújává". Versbeszédében „pátosszal zengő, bőszavú költő lett", majd sokoldalúságával, változatosságával tűnt ki. Az 1961-ben megjelent Új versekről szólva - egy másik írásában - hasonló megállapítást tesz: Illyés egyetemességét hangsúlyozza. „Az egykori kijelentő forradalmár költő hovatovább átváltozik kérdező kozmikus emberré [...]".48 (Kiemelések az eredeti szövegben.)

A magyar költészet angol nyelvű gyűjteménye (a hetvenéves Illyés Gyulának ajánlott) bevezetőjében a lehető legmagasabbra emeli Illyés líráját.49 A 20. század magyar költészetét egy mondatban összegezve a következő megállapításra jut: „Illyés öregkori lírájában, József Attila, Weöres Sándor és Pilinszky János költészetében végre betelt Ady nemzedékének a becsvágya: együtt a nyugati és a magyar költészet menetrendje, magyar is, meg több is annál, ugyanúgy, mint Bartók zenéje."50

Cs. Szabó László számos alkalommal írt még Illyésről, ám költészetének lényegi értékelésével ezek a cikkek, memoárok, útinaplók, beszélgetések már nem voltak érdemi kapcsolatban.

Illyés Gyula 60. születésnapjára közli az Új Látóhatár Cs. Szabónak a Hunok Nyugaton című emlékezését, melyben Illyésnek 1946-47-es nyugat-európai utazásáról ad személyes hangú beszámolót.51

42 Jellemző (és Cs. Szabót ebben erősítő) mozzanat, hogy a „népi"- és az „urbánus"-féle műveltség és mentalitás közös megtestesítőjét a szintén ennek az ellentétnek az elvi feladásán fáradozó Németh László ugyancsak Illyésben fedezte föl. (Ld. pl. Magyar Ura 1932-ben. = Tanú, 1933. III. [jan.] 184. 1.)

43 Haza és nagyvilág. 185. és 187.1.

44 I. m. 195., 200-201.1.

45 Magyar versek Aranytól napjainkig. Gyűjtötte, a bevezetést és a jegyzeteket írta Cs. Szabó László. Róma, 1953. Anonymus.

46 I. m. Lili. és LIV. 1.

47 A magyar költészet századai. = Új Látóhatár, 1962. 2. sz. (márc.-ápr.) 97-110.1. (A tanulmány a Gara László szerkesztette francia nyelvű költészeti antológia bevezető írása.)

48 Illyés Gyula új versei. = Új Látóhatár, 1962.1. sz. (jan.-febr.) 86-88.1.

49 Egy nép s a költészete. II. r. = Új Látóhatár, 1972. 5. sz. (szept.-okt.) 385-409.1.

50 Említésre méltó paradoxon, hogy Cs. Szabó korábban elvetette a magyar költészet „bartóki modell"-jének érvényességét. (Vö. a 28. sz. jegyzettel.)

51 Új Látóhatár, 1962. 5. sz. (szept.-okt.) 423-447. 1. Az útirajzot Cs. Szabó később kibővítette és könyvként is megjelentette. (München, 1968. Auróra.)

63