Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Monostori Imre: Cs. Szabó László és a népi irodalom
Cs. Szabó a szóban forgó cikkét Zilahy Lajos kétheti képes újságjában, a Hídban közölte.13 A népi irodalom funkciójáról azt írja itt, hogy „az a dolga, hogy egy társadalmi válságot ábrázoljon, a paraszti életforma teljes bomlását s e bomlás testi-lelki veszélyeit". Tovább: „A népi irodalom a hanyatlás - tehát egyben a lázadás irodalma; legőszintébb írói annak is szánták." Mindezt azonban az ország félrehallotta, az irodalmi közélet révén, valójában „Vajda János, Tolnai Lajos, Ady és Szabó Dezső diktatúrájában" élünk. A népi irodalom európai jelenség abban az értelemben, hogy Dickenst, Zolát, Tolsztojt, Dreisert és Knut Hamsunt követi; ám az már a múlt századi nyugat, nem a mai Európa. S nem is Bartók és Kodály útja volt a népi íróké. - A gondolatmenet lényege: jóllehet a népi írók érdemeinek az (itthoni) időbeli elsőbbsége nem kérdőjelezhető meg, írói, művészi eredetiségük azonban nem egyértelmű. Végül ismét hitet tesz Babits és Kosztolányi öröksége mellett. Kodolányi János vitacikkében14 azt veti Cs. Szabó és „társai" szemére, hogy „Ady szörnyű mostoha elbánásban részesül - mondjuk - Kosztolányival szemben". Bizonyos körökben ő a példakép Móriczcal, Adyval, Krúdyval, Szabó Dezsővel szemben. „Amit Cs. Szabó és társai művelnek, irodalompolitikai diktatúra. Mégpedig polgári diktatúra." (Kiemelés az eredetiben.) Féja Géza reflexiójában észreveszi15, hogy Cs. Szabó - szóban forgó cikkében - „túlságosan és önkényesen szűkre szabta a népi irodalom fogalomkörét". A népi irodalom ugyanis nem szűkíthető le - mondja tárgyszerűen Féja - a kelet-európai társadalmi válság kifejezésére, hiszen legjobb művelőiben (József Attila, Erdélyi József, Sinka István, Kodolányi János, Móricz, Tamási) ennél jóval több van. Féja úgy látja, hogy Babits és Kosztolányi „bűvköre" együtt jár Ady és Móricz megtagadásával, Szabó Dezső és Juhász Gyula feledésével. Babits és Kosztolányi nem bírta alázatosan vállalni Ady roppant nagyságát és szellemi örökségét. „Amegtagadottak helyébe [...] »ezüstkor«, sznobság, öncélú intellektualizmus és a magyarság keleti gyökereinek megtagadása lépett." Fájához hasonlóan Kristó Nagy István is azzal kezdi a Cs. Szabóval vitázó cikkét, hogy „súlyos tévedés" a népi irodalom kérdését a paraszti életforma csődjének az ábrázolására leszűkíteni. Hiszen ennek a szellemi irányzatnak a legkiválóbb képviselői: Ady, Szabó Dezső, Bartók és Kodály. De ide tartoznak a nemcsak a paraszti életválságot feldolgozó Tamási, Sinka, Erdélyi, Illyés és Németh László is. Továbbá: a népi gondolat tematikája is jóval több mint a paraszti kérdés. (A magyar sors, a magyar élet, helyünk és szerepünk Európában, kapcsolatok a szomszéd népekkel stb.). Többről van szó politikai értelemben is: ez a mozgalom túlnőtt az irodalmi, művészeti kereteken, legfőbb célja - és éppen ez a cél közös valamennyi képviselőjében: „népi erőkkel új országot építeni".16 Rendkívül tanulságos ez a vita: látható, hogy míg Cs. Szabó László a népi irodalom és a nemzeti irodalom párhuzamosságát (és a nemzeti irodalmat mint a népi irodalom szellemi integrálóját) tételezi; addig Féjáék éppen a népi irodalomban látják a nemzeti sorskérdések megfogalmazását, ennélfogva a népi irodalmat tekintik nemzetinek, integráló érvényűnek. Cs. Szabó nem kezdett újabb magyarázatba, újabb tipologizálásba, inkább bezárkózott. A Keserű napló című cikkében17 szembeállítja a honi szellemi viszonyokat az európai légkörrel. Nekünk is két hazát adott a végzet - írja -: az egyik Magyarország, a másik Európa. Ma már „Európa-vád lett a nemzetvádból". Mindez onnan jut eszébe, hogy egynémely írótársa a „szegénysorról vagy a pusztákról" őellene ingerült Európa miatt. Cikkére a túloldalról ezúttal Veres Péter reagál18, alaposan leegyszerűsítve a vitatott kérdéseket a magyarság és Európa témakörben: úgy értelmezi, mintha Cs. Szabó szerint a népi írók nem törődnének Európával. Ez egyáltalán nincs így - reflektál Veres -, bár igaz, hogy a magyar népi életérzést csak a magyar géniusz tudja kifejezni. Az e körül folyó vitákban is két különböző életérzés és világkép van jelen, mindkettőnek megvan a maga „hinterlandja" és „történelmi jogosultsága" - írja cikkében Veres Péter. 13 Nyílt sisakkal. = Híd (Bp.), 1943. jún. 15. 3-1.1. 14 Kodolányi János: Esti beszélgetés. = Magyar Élet, 1942. 6. sz. 6-11.1. Ld. még uő: Itt a piros - hol a piros. = Vigília, 1943. 245-246.1. 15 Féja Géza: Cs. Szabó László aggodalmai. = Híd, 1943. júl. 15. 16.1. 16 Kristó Nagy István: Új napkelte - régi irodalom. Megjegyzések egy Cs. Szabó-cikkre. = Magyar Élet, 1943. 7. sz. 18-21.1. 17 Keserű napló. = Híd, 1943. okt. 15. 3.1. 18 Veres Péter: Hátha nem is ez az igazi Európa? = Híd, 1943. nov. 1.12-13.1. 59
