Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Monostori Imre: Cs. Szabó László és a népi irodalom
„...bizony, Németh László a nagy író, nem én..."- válaszolta Cs. Szabó László Szőnyi Zsuzsának 1964. április 30-án egy korábbi megjegyzésére.19 S ha e mellé az egymondatos helykijelölés mellé odahelyezünk egy másikat (1981-ből valót): „Nagy barátom Illyés Gyula"20 - kitetszik, hogy a „népi" írók táborából Cs. Szabó László végül is Némethet és Illyést tartotta a legtöbbre. Illyést mindvégig - néha rajongással - elismerve és példának állítva saját írói eszménye igazolásául is, Németh Lászlót viszont hosszú évtizedekig - néha élesen - bírálva, kritizálva, tán ostorozva is. írói nagyságát, rangját azonban (még a Kisebbségben idején sem) meg nem kérdőjelezve. A 29 éves Cs. Szabó 1934 őszén egyetértőleg szól hozzá a 33 éves Németh egyik hírlapi vitájához az „őstehetségek" témájában, s a két sors közt kallódó parasztfiatalok támogatását, és a „nép Eötvös kollégiuma" okos kezdeményezését is pártolja.21 Ugyanakkor hosszú évekig egyáltalán nem foglalkozik Németh László írói tevékenységével. (A Nyugat sokat publikáló kritikusaként a harmincas években egyszer sem írt róla sem a Nyugatban, sem máshol.) Mígnem 1941-ben - a Nyugatban, láthattuk - sor kerül a 20. századi magyar irodalomtörténet vázlatára, melyben Németh László a Tanúval és a Kisebbségbennel szerepel. Cs. Szabó itteni Mérlege Némethtel kapcsolatban erősen kétpólusú. A Tanú: „lutheri szerep"22, a Kisebbségben: „népi" revízió. A Tanú idején „Németh László erőszakos kiválása jelkép volt. [...] A húszas éveket még az Ady-kortársak jegyezték. A harmadik évtized azonban már a kilencszázas évjárat birtoka. Ezt az új birtokhatárt, ezt a nemzedékváltást Németh László kiválása jelölte meg. Nem tehetett másként. Ha nem vállalta volna a lutheri szerepet, a sors mást keresett volna rá." Németh ekkortájt „protestáns prédikátor", aki: „Folyton Európából érkezik, s szüntelenül a nép között munkál." (Miként Balázs Ferenc vagy Fülep Lajos.) Németh Lászlót „a legkorszerűbb esszéíró"- nak tartja, mivel ő fejezte ki legjobban az „ellentmondásokban vergődő kort". Még az önpusztító erejű Kisebbségben is - a maga vad igazságtalanságaival - kortünet. „A hitvitázók Adyban, Szabó Dezsőben és Németh Lászlóban ébredtek föl: ők hárman az utolsó félszázad igazi protestáns írói."23 Németh László - az e tanulmány folytatásaként tekinthető Márciusi szél megjelenése után - válaszol Cs. Szabó elmarasztaló kritikájára24. Szerinte félreérti őt, hamis ellentétet kreált Illyés és közte. Benne föl sem merült soha a „Kelet vagy Nyugat", a Kisebbségben nem a kivonulás könyve (hiszen éppen az európai mély kultúra megismerésére hív fel), s a „mélymagyarság" gondolatát éppen a francia szellemnek (Proustnak) köszönheti. Cs. Szabó valójában fantomizálja őt, s azt, hogy beállt „a népi írók közé" úgy emlegeti, „mintha egy római szenátor menne el sámándobot verni". (Cs. Szabó László reagált Németh észrevételeire: „Németh László baráti polémiában [...] visszautasította, amit kivonulásáról és nazarénus elbujdosásáról írtam. Ennek csak én örülök legjobban".25) Németh László 1942 végén kritikát írt a frissen megjelent Cs. Szabó-esszékötetről, a Haza és nagyvilágról.26 Elsőrangú „gyűjtő-természetű" „epigramma-író"-ként jellemzi a szerzőt, aki nagy művészettel, műgonddal és szellemességgel mutatja be „gyűjteményét". Érzékelteti a kettejük közti rokon szellemi vonásokat (a Haza és nagyvilág rímel az ő Magyarság és Európájára), ugyanakkor a közfigyelmet inkább Európa keleti felére összpontosítaná. * 19 Roma summus amor. Cs. Szabó László és Szőnyi Zsuzsa levelezése. Szerk. Hafner Zoltán. (Bp.), 1999. Kortárs. 29.1. 20 Távolsági beszélgetés Hegyi Bélával. [1981] In: Hűlő árnyékban. 247.1. 21 A magyar őstehetségek problémái. Cs. Szabó László hozzászólása. = Budapesti Hírlap, 1934. szept. 5. Cs. Szabó László elismerően szólt Németh László 1932 őszén indult Tanújáról is. (Vö. Homályból homályba I. Bp., 1977. Magvető és Szépirodalmi. 458.1.) 22 Cs. Szabó László - a legnagyobb megbecsülése jeleként - ugyanezt a gesztust (és szituációt) emeli ki később Kerényi Károlyról, a mitológiakutatás radikális megújítójárói szólván: „ő lett a magyar ókortudomány Lutherje". Vö. Kerényi Károly arcképe. [1961] In: Kerényi Károly és a humanizmus. [Zürich, 1978] Svájci Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Köre. 94.1. 23 Vö. Haza és nagyvilág. 172., 182., 178. és 187.1. 24 Németh László: Fantomok ellen. A „Kisebbségben" védelme. = Magyar Csillag, 1942. 4. sz. 215-219. és 5. sz. 257-262.1. 25 Haza és nagyvilág. 355—356.1. 26 Németh László: Cs. Szabó László, a tanulmányíró. = Magyar Csillag, 1942.14. sz. (dec. 15.) 451^157.1. 60
