Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Monostori Imre: Cs. Szabó László és a népi irodalom

ságában is tömör, céltudatos, időálló és hű magyar prózát? A született jó író rejtélye ez." A Puszták népe élménye ott lappang a már említett Ady-méltatásában „az elérhetetlen legalsó réteg"-nek és Ady magyarságfogalmának azonosításában -, s a cikk zárógondolataiban is: „Magyarország Ady óta forradalmi ország. Talán még évtizedekig az. A megváltatlan nép felszínre került, minden tekintet rajta."

Az „irodalmi Deák-párt" hálátlan szerepében

A népi mozgalomnak - mint mozgalomnak - a felbomlásával (lényegében a megszűntével) a harmincas évek legvégén és a negyvenes évek elején számos ellentmondás és kusza szellemi jelenség ütötte föl a fejét a népiek körében - tágabban: a magyar szellemi életben. Európa egy része már háborúban állt, és 1941 nyarától Magyarország is háborús országgá vált. A hajdan - csak néhány évvel korábban - erős sodrású népi mozgalom utóvédharcát vívja; az egyes folyóiratok, lapok köré szerveződött képviselőik igen érzékenyen reagálnak minden bíráló vagy tisztázó szándékú „urbánus" ízű megnyilvánulásra. A népi mozgalom már nem politikai tényező, a népi irodalom azonban továbbra is élő, eleven valóság; sőt ekkortájt nyílt először lehetőség arra - a minimális időbeli távlat már alkalmat adott erre -, hogy az első értékelések, a népi táboron belül és azon kívül is, az elmúlt évtizedről megszülessenek. Ezek közé tartozott Cs. Szabó László összefoglaló és értékelő nagyesszéje a Nyugatban, illetőleg (annak megszűntével) a Magyar Csillagban.

Az első „Mérleg"-hez a közvetlen indíttatást Illyés Gyula éles kritikája adta Veres Péter Mit ér az ember, ha magyar? című kötetéről.8 Illyés szerint ez a könyv a népvezérségre, a parasztfiúk „Cézárságra" buzdításával, „a legrosszabb irányba mutat", s Veres bukásával „egész népi mozgalmunk ütheti meg magát". Márpedig - hangsúlyozza Illyés - a népi mozgalom „a háború utáni szellemi élet legfontosabb jelensége volt". E vitában megszólalt többek között Németh László, aki Veres Péter mellett állt ki9; Cs. Szabó pedig megírta összefoglaló, nagy ívű esszéjét, Mérleg címmel.10

Ez a jelentős esszé helyzetelemzés és értékelés a 20. századi magyar irodalmi irányzatok jellegzetességeiről. A népi irodalom „felülmúlhatatlan példá"-ja a Puszták népe. A mozgalom csúcspontja az 1937-es Márciusi Front, az évtized vége azonban már a hanyatlásé. A bomlás okaiként Cs. Szabó a táboron belüli féltékenykedés vad erőit, a politikai-ideológiai különbözőségeket, az államhatalom ellenséges magatartását, valamint a háborús hangulatú európai közérzést jelöli meg. A népi mozgalom irodalmilag rendkívül gazdag eredményt produkált, politikailag azonban teljes kudarccal végződött. Ennek az lett a következménye, hogy „a névtelen parasztforradalom, visszaszorulva az irodalomba véres parasztlázadássá" változik át. Németh László Kisebbségben című esszéjére utalva Cs. Szabó azt mondja, hogy először fordult elő, hogy a magyar irodalmat „a balsors, a kitagadottság s a korabeli sikertelenség alapján mérték fel". A Kisebbségben a népi írói mozgalom nagy „csalódását jelképezte, nagyon mélyről fakadó, keserves sóhaj volt [...]". A radikalizálódott írói közhangulatban fölbukkantak szélsőséges nézetek is: „Ekkor lett igazán az író az író farkasa". Ez a negatív közhangulat elsősorban a „művelt író" ellen fordult: kiéleződött a „népi-urbánus" ellentét.

Ez utóbbi polémiában Cs. Szabó László azt a racionális elvet képviseli, hogy itt „valójában a mellérendelés volna az igazság. Irodalmunk Ady-oldalát »népi«-nek, Babits oldalát »nemzeti«-nek nevezem. Németh László az előbbit mély magyar, Veres Péter közösségi irodalomnak is hívja, az utóbbit legtöbbször polgári, urbánus, tanult irodalomnak emlegetik."

Ez természetes megoszlás, természetes színárnyalatokkal. A nagy baj az, hogy a helyénvaló egy- másmellettiséget sokan egymásellenességgé fordítják, torzítják. Cs. Szabó értelmezése a továbbiakban is rendkívül figyelemreméltó. „A népi műveltség a parasztság kétezer éves hagyatéka, a nemzeti műveltség a népi műveltségen átszűrt európaiság, s történelmi okok miatt elsősorban a nemesség és néhány szerencsés város hagyatéka. [...] Kortársaink között leginkább Illyésben egyezett ki a két műveltség." (Kiemelések az eredeti szövegben.) A népiek nagy érdeme „egy elvesző zárt" kultúra s „egy ismeretlen nép" felkarolása, megmutatása volt, igazán „közösségi" tett, ám a „Babits-oldal" érdemei sem kisebbek: helyt kellett állni Európában, „szellemünkkel kellett megszégyenítenünk a trianoni gyalázatot, s a

8 Illyés Gyula: Veres Péter útja. = Nyugat, 1941. 3. sz. 93-96.1.

9 Németh László: Egy műfaj haldoklása. = Magyar Élet, 1941. 4. sz. 10-14.1.

10 Nyugat, 1941. 7. sz. 475-490.1. In: Cs. Sz. L.: Haza és nagyvilág. [Bp., 1942] Franklin. 166-189.1. Ld. még: Szabó Zoltán: A perlekedés völgye. = Magyar Nemzet, 1941. júl. 6.

57