Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Monostori Imre: Cs. Szabó László és a népi irodalom
Monostori Imre Cs. Szabó László és a népi irodalom „Odahaza az urbánusokhoz soroltak..." Cs. Szabó Lászlónak a harmincas évek elejére-közepére - a népi irodalom kibontakozásának idején - már huszonévesen jól körvonalazható értékrendje volt a kortárs magyar irodalomról. Ezen túlmenően mint a Nyugat egyik legtöbbet publikáló szerzője, az európai irodalom és művészetek őszinte hódolója, a magyar rádió irodalmi műsorainak csaknem egy évtizedig (1935-1944) irányítója, szervezője1 a szó szoros értelmében benne élt az irodalmi közéletben. Értékrendjében a 20. századi magyar irodalom „első lírikusa" Babits Mihály, s „csorbítatlan erejű elbeszélőnk Móricz".2 Babits az irodalom „magas tudatát" képviseli, arra mutat rá, hogy az európai irodalom a „legnagyobbak irodalma".3 Babits harcos költő, a harcos humanizmus képviselője, aki nemzetben gondolkodik.4 József Attilát „nagyon nagy" költőként említi halálát közvetlenül követően: akit csak „siratni lehet, nem méltatni".5 Fontos írása az Ady halála húszéves évfordulójára (1939-ben) írt cikk, amelyben arra mutat rá, hogy Ady Endre foglalta össze „a kiegyezéskor balsejtelmeit, s költői igékben előre megfogalmazta a kortársak és utódok magyarságszemléletét. Bartók, Kodály, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Szekfű, Illyés s az utánuk következők is akarva-akaratlan Adyn keresztül jutottak az őrhelyükre [...]"6 Ez a névfelsorolás árulkodó a tekintetben is, hogy Cs. Szabó László szellemi csillagképében a népi mozgalom nagyjai közül a harmincas években egyedül csak Illyés Gyulának jutott előkelő hely. Önmagában méltán persze - s egy egész életre szólóan -, ám egyben azt is sejtetve, hogy a harmincas években a fiatal Cs. Szabó László meglehetős távolságtartással figyelte a népi mozgalom kibontakozását és szellemi karakterének különösen a nem közvetlenül irodalommal kapcsolatos megnyilvánulásait. Tartózkodott az ezzel kapcsolatos szellemi konfrontációktól; nem vett részt a „népi-urbánus" vita egyre élesedő polémiáiban sem. A Puszták népe az ő számára is reveláció: Illyés Gyula ezzel a remekművével válik az ő szemében is nagy íróvá. Nyugat-beli méltatásában7 úgy fogalmaz, hogy „Illyés ezzel a könyvével a fiatal nemzedék legkülönb prózaírói közé emelkedett. [...] Dús erezetű, nagy lélegzetű, képgazdag, leíró s ugyanakkor elbeszélő, fanyar és fojtott indulattól feszülő nyelven ír, gúnyos és fenyegető, hajlítható és darabos, játékos és szűkölő, tréfás és felhős, kitanult és puritán - hol és milyen gyakorlattal tanulta ezt az ámyalt1 A rádiós évtizeddel kapcsolatban ld. Rádiózás urambátyám mozgásterében. (1935-1944) Beszélgetés Grósz Andrással. [1976] In: Cs. Sz. L.: Hülő árnyékban. (Bem, 1982. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem.) 161-174.1. Salamon István: Az étheren át. írók a Magyar Rádió műhelyében. Bp. 2002. Magyar Rádió. 172-189.1. Uő.: Tollal és mikrofonnal. Irodalom a Magyar Rádióban. 1925-1944. Bp., 2003. Fekete Sas. 85-151.1. 2 Műfaj és nemzedék. = Nyugat, 1936. 7. sz. 18-22.1. 3 Babits és az igazi középkor. Széljegyzet az Európai Irodalom Történetéhez. = Nyugat, 1934. 12-13. sz. (júl. 1-16.) 9-11.1. Babits hatása és emléke egész életre szólóan maradt meg Cs. Szabó Lászlóban. Ld. pl. Emlékeim Babits Mihályról. Beszélgetés Cs. Szabó Lászlóval. Készítette Kabdebó Lóránt és Kelevéz Ágnes. = Új Forrás, 1984. 1. sz. (jan.-febr.) 18-26.1. 4 Keresztül-kasul az életemen. = Nyugat, 1939. 4. sz. 209-213.1. 5 Ultima verba. József Attila emléke. = Nyugat, 1938. 1. sz. 68-70.1. 6 Ady. = Nyugat, 1939. 2. sz. 74-77.1. 7 Illyés Gyula: Puszták népe. = Nyugat, 1936. 6. sz. 465-468.1. 56
