Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - András Sándor: Cs. Szabó László fikciós prózájáról

Az allegorikus gondolatiság persze megcsavarttá válik a végső felfedezéssel, és azt sugallja, hogy a hamis prófétákat legyőzhetik a megvakított emberek, ahogyan a tejszínű tekintetű vak lányok is legyőzik fekete egyenruhájú árvaságukat. Valószínűleg a gondolati csavar segíti a végső jelenet képiségének erejét, közvetlenségét. A szövegegész ennél jóval bonyolultabb, hiszen szerep jut benne a kétféle városnak, a kettőzött kolostornak, a felső templomhoz kapcsolódó rétnek, valamint a férfi-asszony kettősnek. Ezúttal is, mint Cs. Szabó jó és legjobb fikciós prózájában, a (női) ösztönnek kell vezetnie, hogy a (férfi) értelem sikeres lehessen. Az asszony vette ugyanis észre, hogy a lányok mind vakok („Egy anya ösztöne nélkül meg se láttam volna"), viszont a férfi értelmezi az észrevételt, fedi fel, hogy mit is jelent az az érzékelhető. Megerősítése ez annak, amivel Goethe zárta le a Faust második részét, de egyben modifikációja is: nem elég, hogy az örök-asszonyi a magasba vonjon, az is kell, hogy a férfi-értelem felismerje, mire van szükség a réten.

55