Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - András Sándor: Cs. Szabó László fikciós prózájáról
az író hangja, ha úgy tetszik hangneme. A másik a szerepek kérdése, jellegük, valamint a szerepek szerepe Cs. Szabó írásaiban. A harmadik pedig éppen a beszédhang és a nem beszédes írás együvé dolgozott viszonya a fikciós prózában, amelyik egyfelől a szövegen kívülre utalás, másfelől a tiszta szövegiség, az írásosság kérdéséhez kapcsolódik, és amelynek éppen a műfaja problematikus. Ez a harmadik kérdés, a műfajé, kapcsolódik az elsőhöz, a hangnem, a hangvétel kérdéséhez, amelyik viszont - hang-vétel - a szereplés, a szerepekbe váltás és így az átmenet kérdéséhez, a másodikhoz vezet. Ez a hármas adja- legyen ez itt az ajánlat - Cs. Szabó fikciósnak ítélhető írásainak különleges és kevéssé méltányolt jellegét. 4. Szerb Antal írta a Válaszban Cs. Szabó Doveri átkeléséről szóló 1937-es recenziójában: „Ezt az átkelés műfajt most már úgy lehet tekinteni, mint egy határozott műfajú kontúrokkal közreadott írástípust" (Válasz 1934—38, Magvető, 1986, 554. o.). A puszták népére és a Tarái helyzetre utalt, felettébb dicsérőleg és érdekesen: „Régibb kritikusaink megrémültek volna ettől a műfajtól. Minekünk különösen kedves ez a műfaj, dédelgetett, ápolgatott műfajunk, izgatottan várjuk, lesz-e sikere, meg tudja-e hódítani a közönség kegyetlen szívét. Éppen azt szeretjük benne, amitől a régiek riadoztak, hogy nincs benne semmi cselekmény, nincs benne semmi szabály, az olvasó nem számíthatja ki, mi következik a legközelebbi oldalon, mert, azt hiszem, az író maga sem tudja, amikor írja." (u. o.) Érdekes mindebben az is, hogy ezt a dédelgetett átkelés-műfajt szembeállítja a rákövetkező mondatban azzal, amihez Cs. Szabónak abban az évben már kötetben megjelent fikciós írásait illenék hasonlítani: „A szabadság műfaja ez, »szabad, anélkül hogy szabados volna«, mondhatnám akadémikusán, és igazam volna: mert a szabadság utolsó hívei ezen a tájon semmitől sem irtóznak annyira, mint az expresszionista és joyceiánus szabad asszociációk erőltetett és zagyva meglepetéseitől- a józan szabadságot szeretjük, a ritmikus tánc szabadságát, nem a megszállottak vad szökellését." (u. o.) Úgy tűnik, Sőtér Istvánnak egy évvel később több rokonszenve volt a vad szökdelések iránt: „Cs. Szabó novelláiban már éreztük azt a feszültséget, mely szertelen mese és szenvtelen forma közt egyensúlyozódik, de esszéiben megfordul ez a viszony, és a gondolat mellé oly heves színek, oly csillogó metaforák furakodnak, hogy az író lassan- lassan visszakanyarodik oda, honnét terhével elindult, és mind költőibb, mind regényesebb feladatot vállal. Csak egyszer bontsuk meg a műfajok rendjét: saját ellentétét keresi mindenki, a regény esszébe, a tanulmány versbe kívánkozik. (...) Novelláiban kemény, fanyar, itt pedig színdús, hősien lírai; nemegyszer könnyek csordulnak szeméből (így Don Quijote halálánál!) - és bujdosójának arcképe mintha La Bruyére Jellemei közül lépne elénk! A kikötőibe futó hajók rakománya »száz tonna gitár«!" (i. m., 626. o.) Sőtér a Levelek a száműzetésből recenziójában írta ezt; ő is említi az „átkelés" témát: „Az esszé az átmenet műfaja mindég" (u. o.), de a recenzált könyv témáját értelmezve lényegesre utal vele: „Ne higgyük, hogy a rév, hová Cs. Szabó és nemzedéke beért, végleges, hisz maga számára is protestáns-latin, magyar-európai volta (banális és mégis elkerülhetetlen antité- zisek!) a »száműzetés« újabb ígéretei. így az eszmélést, a kor arcába tekintő elszántságot és az ocsúdás első szavait talán felváltják már a nemzedék végleges, nagy művei, miket az önmagával megbékélt és a korral leszámolni kívánó lélek türelmetlenül megalkotni vágyik." (i. m., 627. o.) Az átmenet téma egyik vetülete az átlépés, a transzgresszió, nemcsak műfajokon, de hangnemeken, hangvételeken is: a száműzetés pedig maga a lebegésben tartott transzgresszió. 50
