Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - András Sándor: Cs. Szabó László fikciós prózájáról

telepíti a költőt. A magyar színtér egyébként maga is kettős: Magyarország és Erdély. Nem az önéletrajzi háttér miatt, bár az „én"-elbeszélők olykor kibogozhatatlanul személyesnek is tűnnek: a szövegek keltette elmemezőny kettőzött. Egy ilyen kettőzött magyar összefüggés kapcsolódik a külföld, a máshol összefüggéséhez, és a máshol szinte mindig európai (csak a kései „Is-Ten, a nagy órásmester" igazi kivétel, hiszen „Az egér" Jeruzsálemé mégse mondható egyszerűen Közel-Keletnek). Az 1941-es A kígyó (Franklin, é. n.) kötet írásairól is hasonló mondható. A Tó és havas címmel összefogott rövid, személyes tájleírások egyik fele: Balatoni képeslapok, a másik: Erdélyi metszetek. A későbbi prózaírások közül két gyermekkori és meseszerű kivételével (A Hadnagy utca rejtelmei és Karácsonyi oroszlánok) mind külföldön játszódik, akár a régebbi múltban, akár a gyakran évszámmal és hellyel azonosított jelenben.

Cs. Szabó fikciós prózájának ezt a jellegzetességét megtámogathatja, nem magyarázza, Urbán Györgynek mondott vallomása: „Szívig-vérig urbánus vagyok. Szellemi átfedésekkel négy város tett azzá: Kolozsvár, Páris, Firenze, London. Szemléletem és műveltségem legalább annyira nyugateurópai, amennyire magyar, testemet átjáró, természetes környezetem a Kárpátoktól az Atlanti óceánig és Észak Afrikáig ér." (Hülő árnyékban, é. n., h. n., 279. o.) A négy város közül az egyetlen magyar nem szülőhelye, nem Budapest. „Én az Árpád-kori ország tagjának érzem magamat, szabad közmagyarnak, területileg nem tudom és holtig nem fogom beérni kevesebbel, talán ezért hiányzik olyan kevéssé, mint állandó környezet a megcsonkított ország, egy természeti remekmű gonosz karikatúrája", mondta még (u. o.). Idézni ezt pedig több okból is érdemes, talán mindenekelőtt a „természeti remekmű" gondolatáért, ami az Éden-kert, nem a Heródes-fenyegette szülőföld-lakóhely gondolatkörébe tartozik. Ha úgy tetszik, a kolozsvári Cs. Szabó László, aki Budapesten született (1905-ben), már megszületésétől mintegy predesztinálva lett a kettőzöttségre. A kolozsvári gyerekkorra következő Trianon-megpecsételte Budapestre település persze megerősítette ezt a létállapotot.

Valószínűleg segít egy látogatás a debreceni nagytemplomba, hogy érezni is lehessen, micsoda feszültség, és a feszültség miféle feloldása működhetett Cs. Szabóban, amikor határozott kálvinista múlttal elzarándokolt például Chartre-be, vagy a firenzei dómhoz. A kép nélküli szellemiség és az érzékletes képiség disszonanciája olyan száműzetést jelenthet, amelyben nincs igazi megállás, letelepedés: még a mindenkori lakás belakása is egyfajta örök kitelepüléssel vegyül. Jó példa erre a Hajótöröttek című, messzemenően életrajzi vonatkozású történet, amelyben a kis házba beköltöző, ott otthonra lelő házaspár rájön, hogy az előző bérlő onnan házassága-zúzott hajótöröttként távozott-menekült, vagyis az otthon valójában zátony-sziget, zátonyra futások sorozatában adódó megpihe- nés. A megpihenés nem a zátonyon történik, de nem is biztos parton: „A Mews házacskát a szerény kis utcával együtt az 1960-as években elsöpörte az akkori szédült gazdasági és építkezési konjunktúra; luxuslakásokkal toronyház áll a helyén", írja a szerző az 1983-as kiadáshoz fűzött jegyzetében (

Közel s távol, 590. o.). A szöveg maga - diagnosztikusán, nem prófétikusan - jelez egy folyamatot utolsó mondatának metaforáival: „Az óra megint ütött a szomszéd utcában. S a két hajótörött dideregve, szótlanul nézte egy másik hajótörés írásjeleit a falon." (i. m., 173. o.) A szóban forgó jelek ezúttal egy kislány test- magasságát mutatták, de a két hajótöröttnek egy házasság-hajó zátonyra futásának a jeleivé is váltak. A jeleknek ez a helyezése-használata jól jellemzi Cs. Szabó írásmódját: mind a sugallt világot, mind a sugallás technikáját („a költői szellem eljárásmódját", „die Verfahrungsweise des poetischen Geistes" mondta Hölderlin, akinél azonban másként járt el). A testmagasság indexikus jele a falon nemcsak allegorikus jele egy tönkrement házasságnak, hanem egyúttal visszahagyott díszlete is egy házasság-játéknak, amelyik vérre ment és szomorújátékként ért véget.

44