Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - István Béla: A megfigyelő közelsége és távolsága

Látogatás Antwerpenben és az Utrecht ostroma. Ezekben az írásokban történelmi nosztalgiák vegyülnek el a gyermekkor emlékeivel és az ifjúság álmaival, az írásmód érzékenységről és műveltségről tanúskodik, és a történeten, az alakokon átsejlik valami - a harmincas évek angoljaira: Huxleyre, Evelyn Waugh-ra emlékeztető - finom irónia.

A pálya, amely esszékkel és elbeszélésekkel indult, meredeken haladt a mind teljesebb kibontakozás felé, midőn Cs. Szabó László egyszer csak rádöbbent arra, hogy hazájában már nem írhatja azt, amit lelkiismerete szerint írnia kell. A magyarországi politika radikális átalakulása, a társadalomra és a szellemi életre ránehezedő önkényuralom következtében választotta az emigrációt, régebbi művei azonban elárulják, hogy az önkéntes száműzetés lehetőségével már korábban számot vetett. Levél a bujdosóhoz című írásában, amely Márai Sándor egy párizsi utazása alkalmából született, az önkéntes száműzött sajátos sorshelyzetén meditált: „Több ezer éves családból származik. Thébai királyfiaktól ered a nemesi ág: a politikai számkivetett. A plebejus vonal kevésbé hősies, de éppen olyan régi s jóval veszedelmesebb. Ez a tanult bujdosó. Az önkéntes száműzött mintaképe s szellemi elődje." O e második hagyomány képviselőjének érezte magát, midőn 1949 februárjában Itáliában az emigrációt választotta, azaz a Budapestről érkező felszólítások ellenére Firenzében maradt, és politikai menedékjogot kért a hatóságoktól. Innen települt át - elfogadva az angol rádió meghívását - 1951-ben Londonba. A szellemi munka teljes függetlenségére vágyott, s később visszatekintve több mint három évtizedes külföldi tartózkodására, úgy látta, hogy ezt végül is londoni magányában sikerült elérnie.

Ez azonban már egy másik történet, egyelőre elég, ha azt mondjuk, hogy Cs. Szabó László, ha távol élt is hazájától, maradt, aki volt. Évtizedekig egy londoni könyvtárlakásból figyelte a magyar élet eseményeit, fordulatait, együtt aggódott és örvendezett velünk. Végül aztán pár napra, pár hónapra s halálában véglegesen hazatért. Most már nincsen távol, csak közel. A sírja ott van a sárospataki református temetőben, a könyvei a kezünk ügyében, mindig jelen kell lennie szellemének is, különösen Kolozsváron, amely nemcsak rövidre szabott ifjúságának az otthona, hanem nosztalgiáinak állandó tárgya, írói identitásának centrális fogalma is volt.

Előadás 2004. november 29-én Kolozsváron a Protestáns Teológián rendezett Cs. Szabó László-emlék- konferencián.

41