Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - András Sándor: Cs. Szabó László fikciós prózájáról
András Sándor Cs. Szabó László fikciós prózájáról í. Meghökkentő módon a száműzetés témája már a kezdetektől, 1928-tól kezdve megtalálható Cs. Szabó László írásaiban; ő maga is „kísértetiesnek" mondta jelentkezését (Hűlő árnyékban, h. n., é. n., 261. o.), és valóban nincs magyar író, akinél ez a téma annyira meghatározó lenne, mint őnála. 1937-es tanulmánykötete címe is meghökkentő: Levelek a száműzetésből. Meggondolandó, hogy a száműzetés mindig önkéntes: nem egy fennálló politikai hatalom űz el, a száműzött magától megy el, az önkéntességre viszont rákényszerül. Ezt Cs. Szabó maga is jelezte saját magára vonatkoztatva egy kései beszélgetésben. „Hiszen nem mások űztek el, én űztem el magamat, paradox módon szabad akarattal az eleve elrendeltetés hatalmában, és »szabadon se voltam szabad«, hogy csekély változtatással Babits egyik csodálatos versét idézzem." (Hűlő árnyékban, 262. o.) 1938-as Az idegen című története Camus 1942-es Az idegen (L'étranger) című regénye előtt készült - a regény magyarul a fordítók szokásos perverzitásának köszönhetően Közöny címmel jelent meg -, és a benne sugallt állapot, másként egzisztenciális, de nem kevésbé az. Amiből Cs. Szabó kezdettől fogva kiűzte magát, az nemcsak a politikai totalitarianizmus (bármelyik fajtája) volt, hanem a totalitás fogalma, vele a totalitásra törekvés; ahogy ő mondta: „pluralista vagyok, nem monopolista" (u. o.). Fikciós prózája is ezt érezteti és sugallja legjobb darabjaiban: együttlévők disszonanciáját az együttlétben. A szavakkal gerjeszthető érzékletesség és az elvont gondolatiság, az ismerhető valóságra és a csak képzelhetőre utalás, valamint az írásosság és az íratlan megélhetőség disszonanciáit és megkerülhetetlen paralaxisát. A száműzetés tematika tehát áthatja Cs. Szabó egész novellisztikusnak mondható életművét, holott ő csak életének második felét élte külföldön. A száműzetés szót persze egyfelől a legáltalánosabban kell érteni, nem egyszerű politikai jelentése szerint, másfelől nem szabad túldramatizálni. A politikai az ő fikciós prózájában még akkor is egy nagyobb, egzisztenciálisnak mondható száműzetésnek a vetülete, amikor ténylegesen politikairól van szó, mint a Bujdosó Mária címűben (amelyik érthetően kimaradt az 1983- as Budapesten kiadott válogatásból). Az 1956-os menekülés-történet ugyanis egy a maga naturalisztikusan leíró részleteitől elütő, hiszen allegorizáló „Mária", „József", „a kisded" és „Heródes" nevekkel jelzett összefüggésben vezet Magyarországról Ausztriába, és ez a (talán túlságosan is nominalisztikusan végzett) allegorikus beágyazottság túlmutat a leegyszerűsíthető politikai dimenzión. Az eredeti újtestamentumi történetben az otthon kényszerű, kikényszerített elhagyásáról, nem más országba távozásról, és nem is saját elhatározás nélküli távozásról van szó: az emigrálás amúgy is más, mint a szó szerinti száműzés, ahogyan Heródes se mondható az Eden-kert fölött uralkodó Úristen földi helytartójának. József és Mária újtestamentumi története másféle, mint Adám és Éva kiűzésének a története. Ezt pedig azért kell hangsúlyozni, mert Cs. Szabó történeteiben a száműzetésnek mondható állapotba beleférnek a paradicsomi örömök is. 42
