Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - István Béla: A megfigyelő közelsége és távolsága

dés- és művészettörténeti, hanem közgazdasági és társadalomtudományi ismereteket is. Az esszéírás nemcsak munkásságának tárgyát, hanem módszerét is megjelölte, a gazdag műveltséganyagra gondolati kísérletek, személyes jellegű állásfoglalások és vallomások épültek. Az esszé távlatos érdeklődése és mélyebb összefüggéseket feltáró elemző módszere egyforma erővel érvényesült a novellában, az irodalmi és művelődéstörténeti tanulmányban, az útirajzban és a világpolitikai kommentárban.

Az „esszéíró nemzedék" általánosabb törekvéseit, illetve saját írói módszerét Műfaj és nemzedék című tanulmányában így jellemezte: „Reng a föld, roskadnak a szilárd falak, az irodalom is kihúzódik a szilárd, átfogó alapformákból. A csillagok alá megy tájékozódni. Műfajok forradalmának mindig társadalmi visszhangváltozás az oka. Visszhangos korban, mint a múlt század derekán, az író vátesszé öblösödik, visszhangtalan időben az emberiséghez intézett beszéd belső monológgá tompul. (...) A rossz társadalmi visszhang tehát nem öli meg az irodalmat, csak forradalmasítja a műfajokat. Kedvez a sokhasa- dású formának. Egy irodalomszociológiai tünet tanúi vagyunk: a mellőzött szellemiség végleges műfaji kifejezését keresi. És mivel barbár kor nincs irodalom nélkül, valószínűleg éppúgy megtalálja, mint hajdani túltengő tekintélye. De amíg ez a tekintély tiszta, nagyméretű, gyanútlanul öntudatos formákba csapódott le, a mellőzött szellemiség az alapformák határain helyezkedik el, hogy tájékozódjon."

Az esszéíró helyzetének és szándékának lassú átalakulását ugyancsak ő írta le; az „esszéíró nemzedék" munkásságát, mint kifejtette, korábban a sokirányú szelllemi tájékozódás igénye alakította ki, a „zilált kíváncsiság" és az „összehasonlító szenvedély". Ez a gazdag érdeklődés intellektuális izgalmat keresett, az esszéírók ritka adatokra, elfeledett művekre, rejtelmes összefüggésekre vadászva járták a könyvtárakat és a múzeumokat saját arcvonásaikat vagy éppen időszerű tapasztalataik magyarázatát keresték egy ritkán idézett vers vagy egy kevésbé ismert táblakép tükrében. A harmincas évek végének világpolitikai veszélyei késztették alaposabb vizsgálatokra és szigorúbb ítéletekre az esz- széműfaj híveit. Ahogy Cs. Szabó mondta, keltették fel bennük az „irodalmi őrszolgálat ösztönét". „Java íróinkban is elkezdődött a változás - állapította meg Cs. Szabó az esszé etizálódik, egy harciasabb humanizmushoz igazodik. A vázlatosabb műfajokat kitölti a férfimunka, az irodalmi-esztétikai vívmány »politizálódik«, mint ahogy a kozmopolita nyelvújítás esztétikai vívmányait és műfaji tágításait Vörösmarty soron következő nemzedéke már a magyar reformok kijelölésére, majd a »Fiatal Magyarország« forradalmi követelésére használta fel."

Az esszéíró morális felelőssége és nemzeti kötelességtudata érvényesült az ő irodalmi tanulmányaiban, útirajzaiban, naplójegyzeteiben és városképeiben is. A magyar múlt függetlenségi és szabadelvű hagyományait ápolta, az európai gondolkodás keresztény értékeit és humanista örökségét vette gondozásba, magyarság és európaiság szoros összetartozásának írói képviseletét vállalta. Másokhoz hasonlóan ő is annak a gondolkodásnak és ízlésnek a kibontakozását egyengette, amely - hogy Horváth János nevezetes irodalomtörténeti kifejezését idézzem fel - egy új „nemzeti klasszicizmus" szellemében kívánta számításba venni és megvédelmezni a magyar kultúra nagy értékeit. Ez a második „nemzeti klasszicizmus" nem kevesebbre vállalkozott, mint Arany Jánosék, Gyulai Pálék és Kemény Zsigmondék tizenkilencedik századi klasszicizmusa: az európai magyarság szellemét állította fel eszmei normaként és erkölcsi követelményként egy olyan korban, midőn hosszú évtizedeken keresztül különféle totalitárius diktatúrák kíméletlenül támadtak mindarra, ami magyar és európai.

Miben állt ez a veszélyeztetett és védelmezett európai magyarság, amelyet Cs. Szabó László képviselt? Cs. Szabó már a Trianonra következő korszak neveltje volt, jól tudta, hogy a nemzet és az állam nem ugyanazt a fogalmat jelentik, és arról is meg volt győ38