Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - István Béla: A megfigyelő közelsége és távolsága
Pomogäts Béla A megfigyelő közelsége és távolsága Cs. Szabó László az emigráció előtt Közel s távol - ez annak az 1983-ban Budapesten közreadott gyűjteményes kötetnek a címe, amely Cs. Szabó László emigrációban írott elbeszéléseit foglalja magába, de meg lehetne vele jelölni írói helyzetét és sorsát is, mondhatni, nemcsak az emigrációban, hanem az azt megelőző budapesti évtizedekben is. Cs. Szabó mindig közelről szemlélte az „ország és az irodalom" (ennek a két fogalomnak az együttes használata ugyancsak az ő sajátja, egy 1963-ban megjelent esszékötetének a címe) sorsát, figyelmesen hajolt az irodalmi, színházi és művészeti élet napi eseményei fölé, egyszersmind meg tudta teremteni azt a távlatot, amely térben és időben szélesebb körű áttekintést tesz lehetővé, és a figyelmesen számon tartott részleteket az összefüggések rendszerében helyezi el. A részletek egész életében érdekelték, mindent elolvasott, amit egyáltalán megszerezhetett, egy szaktudós alaposságával és egy „életművész" mohóságával vette birtokába az irodalom-, a művészet- és a művelődéstörténet rejtelmeit. Ha valaki egyszer tárgymutatót készítene Cs. Szabó László összes műveihez, bizonyára meglepődne azon a lenyűgöző és sokrétű ismeretanyagon, amelyet írásaiban felhalmozva talál. Határtalan érdeklődéséről, legendába illő műveltségéről tanúskodik a halála után, végső akaratának megfelelően a sárospataki Református Kollégiumba került könyvtára is; ez nem egyszerűen könyvgyűjtemény, inkább igazi szellemi műhely, amely gazdagságában is magán viseli egy karakteres személyiség bélyegét. Az az enciklopédikus ismeretanyag, amelyet Cs. Szabó összegyűjtött, mindig könyvek között töltött termékeny élete során, sohasem maradt holt tőke, ellenkezőleg, szüntelenül megelevenedett, beépült az esszék és tanulmányok gondolati rendszerébe vagy éppen az elbeszélésekben szövődő világkép nélkülözhetetlen szála lett. Cs. Szabó László írói munkássága a Nyugat vonzásában alakult, ő maga - Halász Gáborral, Szerb Antallal, Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Keresztury Dezsővel, Kerényi Károllyal és másokkal egyetemben - annak az esszéirodalomnak a képviselője volt, amely a nyilvános gondolkodásnak és eszmélkedésnek ezt a művészi formáját Arany János, majd Babits Mihály után ismét a magyar irodalmi kultúra magaslataira emelte. A Nyugat esszéírói a nyilvános tájékozódás alkalmának tekintették az esszé műfaját, a nyugati civilizáció válságának magyarázatát próbálták megadni, egyszersmind azokat a kulturális értékeket védelmezték, amelyekre támaszkodva, mint remélték, meg lehet küzdeni e válság következményeivel. Hagyományokat és eszményeket kerestek, ezért vetettek számot a nemzeti és egyetemes művelődés sok évszázados örökségével, s tekintették át a huszadik századi tudományosság és művészet eredményeit. Cs. Szabó László széles körű érdeklődés és alapos műveltség birtokában dolgozta ki a maga személyes esszéműfaját, s e műfaj tág kereteibe igen változatos ismeretanyagot öntött, nemcsak irodalom-, művelő37
