Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Salamon István: „A mikrofon nem katedra...”
Salamon István „A mikrofon nem katedra..." Cs. Szabó László a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője (1935-1944) Cs. Szabó László kilenc eszetendeig volt a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője; az író életének és munkásságának különleges és jelentős időszaka ez. Elődje, Németh László helyzetét a külső és belső támadások nehezítették. Az író okkal érezhette, hogy a minőség elkötelezettjeként bukott el: innen az ironikus rezignáció, mellyel nem egészen egy esztendei rádiós pályafutásának tanulságát summázza: „Egy egész kis társadalom él abból, hogy a közönségnek nem kell a nemes: sajtóban, színházban, rádióban, moziban. Ezt a széttagoltságában is összefüggő, perpatvaraiban is egységes társadalmat neveztem én el Arisztophanész után Felhőkakukkvárnak, Nephelokokkügiának. Felhőkakukkvár a madarak városa, melyet azért építettek ég és föld közé, hogy az istenek elől az áldozat füstjét elfogják, s kiböjtöltetve őket, maguk váljanak istenekké. Amikor ezt az elnevezést erre a tömeg és művészet közé fészkelődött társadalomra ráakasztottam, nem sejtettem, hogy néhány év múlva milyen éles csőrök vágják majd szemem, arcom, testem abban a kis résben, mellyel összefüggő városukat egy helyen átütöttem. Amióta a rádiónál vagyok, megismertem ezeknek a csőröknek a dühét. Nincs semmi, ami ellen elkeseredettebben tiltakoznának ezek a madarak, mint a színvonal emelése ellen. A tömegeknek nem kell Kosztolányi, Babits, Németh Gyula, kiáltják, a tömeg nem akar tanodába járni. Maga túlintelligens ahhoz, hogy egy szórakoztató intézmény műsorát irányítsa - ugrott nekem egy lilára mázolt interjúvoló nő."1 Németh rádiós munkája szorosan beleillett a korszak politikai, ideológiai képébe. A műsorszerkesztéssel járó szervezési feladatok, programjának „hangsúlyozott" magas mércéje, azaz a színvonalemelés meghaladta erejét. A rádió elnökének, Kozma Miklósnak védelme is csak egy ideig tudta tartani benne az akaratot, az elhatározást, de megfelelő segítséget a rádión belül nem kapott. „Ember sem volt elég a műsorhoz, a szakmájukat értő fiatalok nem könnyen kaphatók rádió-»szereplésre«, az önként jelentkezők, értéktelenek tömege s erőszakoskodása csak a szerkesztő idejét s idegerejét fogyasztotta."2 Műsorpolitikájának gerincét főleg a nyugatos nemzedékre bízta. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezt a nagy minőségi változást csupán azokon az előadásokon mérhetjük le, melyek viszonylag rendszeresen jelentkeztek, de korántsem tudták kiszorítani a műsorfolyamból a „megőrzött" és megörökölt régi, avatag programokat, azok képviselőit. A színvonal hirtelen emelését ilyen körülmények között képtelenség volt egyedül biztosítani. Pedig Németh László megvalósult és meghiúsult „rádió-álmai" jelentőségüket tekintve, ma már elmondhatjuk, túlmutattak megjelenésük idején. Kimutatható, hogy a Magyar Rádió nyolcvanesztendős történetének műsorstruktúráiban a Németh által kitalált és bevezetett sorozatok, Diákfélórák, a meggyőző módon kidolgozott népművelési, ismeretterjesztési koncepciók (műfaji szempontból is) formálódva a kor igényeihez, jelen voltak, és ma is kitapinthatok a szerkesztői elképzelésekben, a 1 Németh László: Kiadatlan tanulmányok. Budapest, 1968. Magvető. 443. p. (Továbbiakban: N. L. Kiadatlan i. m.) 2 Vekerdi László: Németh László alkotásai és vallomásai tükrében. Budapest, 1970. Szépirodalmi Kiadó. 114. p. 23
