Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Salamon István: „A mikrofon nem katedra...”
rádió műsorstruktúrájában. Külső és belső támadások nehezítették helyzetét: „a rádiósajtó őrjöngve támadott, bentről biztatóan hunyorgattak neki"3 - írja. Bár az intézményen belül is egyre többen követelték távozását, Kozma egyelőre nem mondott fel neki. „Egymaga tartotta rossz idegeimben az erőt ebben a sándorutcai összevissza rázó-forgató tündérkastélyban."4 Kozmát Havel Béla váltotta fel a rádió elnöki székében. (Kozma Miklóst 1935 tavaszán kinevezték a Gömbös-kormány belügyminiszterévé.) 1935. április 17-én Németh László a rádió ügyvezető igazgatójának, Havel Bélának írt lemondólevelében a végleges távozás mellett döntött. Aggasztónak nevezi „vezetőállást vállalni" a rádióban. „A rádió, ha nem is kormányvállalat, de a kormány jóindulatára utalt vállalat. Aki itt felelős állásban van, akármilyen halványan, de osztozik az uralkodó rend felelősségében. S én ezt a rendet »boldogulásunk legfőbb akadályának« tekintettem."5 Németh fentebb idézett visszaemlékezése arra a gömbösi elképzelésre, „reformpolitikára" is utal, mely az Új Szellemi Front támogatásával sem volt hosszú életű, inkább politikai kísérletként kell értékelnünk.6 Érdemes idézni a kilenc hónap munkáját is dokumentáló levélből, hogy végül miképpen tudatosult Némethben az az elhatározás, hogy feladatától megváljon. „Visszaemlékszel a Gellért Szállóban folytatott márciusi beszélgetésünkre. Te akkor elmondtad nekem rádióbeli szereplésemmel szembeni aggodalmaidat. Véleményed szerint én Tart pour Tart művész vagyok, aki csak író és mű irodalmi értékét nézi, s nincs érzéke az erkölcsi és pedagógiai szempont iránt, amely egy olyan vállalatnál, mint a rádió, az előbbinél is fontosabb. Beszélgetésünkből azt kellett levonnom, hogy tevékenységem, nézeted szerint, a vállalat érdekeit veszélyezteti... Mivel más jelekből is azt láttam, hogy Kozma Miklós távozásával helyzetem a vállalaton belül megnehezül, elhatároztam, hogy nem várom meg a következő figyelmeztetést, s állásomról lemondok... Az utolsó előtti műsorjavaslat Budapest I.-re szánt 14 előadásából a műsorszerkesztőség ötöt vett át, az utolsó 14-ből hatot. Mondanom sem kell, hogy amit átvett, az a gyengébb rész: az igazgatóság által rám parancsolt anyag, idegen nyelvű vagy 4—5 műsorjavaslatból kiszorult előadások... Szó volt róla, hogy a pénteki ülésen megvédhetem a javaslatom, de Hlatky Endre nem tartja szükségesnek ezeket az üléseket... Jóval bántóbb, hogy a műsorba megkérdezésem nélkül kompromittáló előadások kerültek. Mécs László botrányos vasárnapi anyagáért a világ előtt én vállalom a felelősséget, aki nem javasoltam, nem járultam hozzá, s csak az utolsó délután láttam. Bánóczi rejtvénypályázata, amely durva könyvreklám, akkor került be az egyik utolsó műsorba, amikor kiváló írók, egyetemi tanárok kihullottak... Nem szeretnék állhatatlan embernek látszani, aki rémlátások vagy kisebb nehézségek elől elfut. De nekem ma két állásom van, azonfelül egy hivatásom. Valamelyiket fel kell adnom. Örültem volna, ha az iskolaorvosi állásom adhatom föl. Ilyen körülmények közt ez lehetetlen. Gyermekeim vannak, egy állásháború kockázatát már csak miattuk sem vállalhatom. A szavam is köt. Mikor a rádióhoz jöttem, nyilvánosan jelentettem ki, hogy vagy érek el eredményt, vagy megyek. A mai helyzetben eredményt nem érhetek el, mennem kell. Lehet, hogy panaszkodásokkal, intrikákkal érhetnék el valamit. Nekem ehhez nincs kedvem, s még akkor sem tartom helyesnek, hogy egy fontos vállalatból csatateret csináljunk, ha erre a támogatást talán meg is kaptam volna. Május elsejéig intézni tartozom az ügyeket, de nagyon leköteleznél, ha a hátralévő két hétre a bejárás alól felmentenél."7 Kétségtelen és statisztikailag is kimutatható, hogy az irodalmi műsorok fejlődése nagy minőségi és nem utolsósorban mennyiségi változáson esett át a Németh László által szerkesztett periódusban. A korabeli statisztika szerint „elismerésre méltó a műsorok magyar jellege." A197 előadott drámai műből 36 volt külföldi szerző munkája, 161 pedig magyar. 2003 felolvasás hangzott el, az előadókat tekintve 27-en voltak idegen ajkúak a mikrofon előtt. A majd négyszázszor több felolvasás minden valószínűség szerint a Németh által vezetett időszaknak köszönhető. (Ezek természetesen nem csak 3 Németh László: Kozma Miklós. = N. L.: Kisebbségben. Budapest. Budapest, 1942. Magyar Élet Kiadása. TV. köt. 323. p. (Továbbiakban: N. L. : Kozma i. m.) 4 N. L.: Kozma i. m. 324. p. 5 N. L.: Kiadatlan i. m. 459. p. 6 Laczkó Miklós: Az Új Szellemi Front történetéhez. = L. M. : Válságok - választások. Történeti tanulmányok a két háború közötti Magyarországról. Budapest, 1975. Gondolat. 59. p. 7 Németh László levele Havel Bélához, a rádió igazgatójához. Magyar Országos Levéltár (Továbbiakban: MOL) K-429.1./10. 14
