Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Lengyel András: Csé, avagy Csillagtalan László

E levél legfigyelemre méltóbb mozzanata kétségkívül a névaláírás, ez a Csillagtalan Lászlóként való önmegnevezés. E névaláírás magyarázata előtt azonban arra a kérdésre kell választ találni, mikori ez a keltezetlen levél? Az Akadémiai Könyvtár kézirattárosa 1929-re datálja. Datálása helyes, de így még tül tágas. A belső utalások (s a Zolnaihoz írott többi levél) ismeretében ennél lényegesen pontosabban is körülhatárolható az időpont. 1. A levél az Utrecht ostromát már megjelent írásként jelzi (Cs. Szabó az érte neki járó honoráriumot kéri), ez a Cs. Szabó-novella pedig a Széphalom 1929. januári-februári összevont számában, január végén vagy február elején jelent meg. 2. A következő, erre a levélre is visszautaló Cs. Szabó-levél kelte február 15-e („Nagyon köszönöm Professzor Úrnak a márciusi közlést" stb.) 3. A Csillagtalan Lászlóként aláírt levél tehát bizonyosan e két dátum (január vége és február 15.) között született meg, valószínűleg valamikor február első hetében.

E levél jelentősége szempontunkból két dologban keresendő. 1. Ez az első olyan - írásos! - megnyilatkozása Cs. Szabónak, amelyet a „csillagos" Szabó cikkének megjelenését követően írt szerkesztőjéhez, Zolnai Bélához, s amelyet valahogy alá kellett írjon, azaz önmagát meg kellett nevezze. (A személyes találkozások, értelemszerűen, nem igényeltek ilyen öndefiníciót.) 2. A névaláírás („Csillagtalan László") egyértelműen a „csillagos" Szabóra, pontosabban a tőle való elkülönböződés- re utal. Ha a Pesti Napló cikkírója - híres, csillaggal jelölt cikkei révén - a „csillagos" Szabó, akkor ő a „csillagtalan" Szabó. Rövid alakban: Csillagtalan László.

Ez az aláírás, úgy gondolom, bizonyossá teszi: a Szabó László név elé illesztett Cs betű a „Csillagtalan" szó és név származéka. Bárhogy is magyarázódott utóbb ez a névelem, genetikusán mindenképpen a csillagtalan névalak rövidülése zajlott le.

Egy dolog, persze, legalábbis látszólag, ez ellen szól. Cs. Szabó Zolnaihoz írott következő négy levelének (1929. febr. 15., márc. 16., egy május 15-e előtti keltezetlen s egy júniusi [?] levél) aláírása változatlanul: Szabó László, minden megkülönböztető jel nélkül. S csak egy 1929. novemberi levelezőlapon bukkan föl aláírásként a Cs. Szabó László névalak. Azaz: a ma ismert névforma eszerint csak 1929 novemberétől datálható. Ez a kép azonban csalóka, valószínűleg másról van szó. A levelekben (amelyek borítékban jutottak el a címzetthez, s amely borítékok nem maradtak fönn) nem volt szükség a megkülönböztető névelemre: Cs. Szabó Zolnai számára változatlanul Szabó László volt s maradt. A levelezőlap névaláírása azonban nyilvános önmegnevezés; mindenkinek (s nemcsak a címzettnek) szól. Azaz a nyilvánosság kikényszeríti az új névalak megszilárdulását. (Ezt a föltevést megerősíti, hogy a következő, ismét borítékban elküldött levelek névaláírása megint csak Szabó László - ezekben tehát továbbra sem érezte szükségét a megkülönböztető névelem használatának.)

Fölvethető ugyanakkor, hogy Cs. Szabóra talán mégiscsak hatott a „csillagos" Szabó által példaként fölhozott névhasználati gyakorlat, a Bártfai Szabóé, s ő is - ahogy vélekedni szokás - csakugyan prédikátumával különböztette meg magát. Ám éppen Bártfai Szabó (s majdan: Tápay-Szabó) névhasználata mutatja meg, hogy a prédikátumnak névelemként való használata (akár valós, akár fiktív nemesi előnévről van szó) egészen másféle, mint amilyennek megkülönböztető jelét Cs. Szabó megalkotta. A név elé illesztett betű nem a nemesi előnevek szokásos jelölési módja - sokkal inkább a ragadványneveké. Azzal, hogy Cs. Szabó csupán egy betűt illesztett anyakönyvezett neve elé, nagyon markánsan (s valószínűleg teljesen tudatosan) eltért a prédikátumhasználati szokásoktól. S alighanem éppen azért, mert - mint a fontiek valószínűsítik - a Cs betű nem is nemesi előnevét, hanem a Csillagtalan szóban/névben kifejezendő önmeghatározást jelöli.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a megkülönböztető névelem megválasztása egy pillanat műve lett volna. Jól láthatóan idő kellett hozzá, amíg az ifjú író rászánta magát írói nevének megalkotására. S az is bizonyos, hogy ehhez, az úrhatnám magyar társadalom viszonyai között mozogva, a társadalmi érintkezés során jól jött neki az önmeghatározásként fölfogott Csillagtalan szó/név és a prédikátum azonos kezdőbetűje: a prédikátumra utaló névelemként lehetett magyarázni azt, ami természete szerint egy önmeghatározás emblémája volt. Bele lehetett simulni a konvenciókba.

*

A Cs betű későbbi önállósulása, külön névvé (Csé) válása már másik történet. Sejtésem szerint ebben az önállósulásban benne van az emigráns léthelyzetének személyiségvesztő hatalma (is), benne van talán még Ernesto „Che" Guevara példája, aki maga is Csé volt, s talán sok minden más is. De - ismételjük meg - ez már egy másik történet, pontosabban, egy hosszú folyamat utolsó fázisa. S ez csak mint a személyiségtörténet része értelmezhető helyesen.

12