Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - „A mi korunk már egy átmeneti kulturtípus”
mindig rosszat kell föltételezni. Ha az európai kultúra lényegében csakugyan olyan léleklátó és magába szálló, mint ezek a neuraszténiás, spirituális kezek, amelyeket szavazati jogot nem gyakorló polgárok faragtak és festettek, akkor a mi korunk már egy átmeneti kulturtípus, de semmi esetre sem tisztán európai. Egy jászberényi paraszt meséli, hogy amikor a 70-es, 80-as években a gazdáknak a földjük után a közlegelőkből kiadták az őket megillető részt, a gazdák a homokos nyugati határban fekvő legelőrészeket nem igen tudták fölszántani, s a hirtelen ölükbe csöppent földön általában öt icce borért tulakodtak. A fölosztott közlegelő így a zsidók kezére jutott, akik a homokon szőlőtermeléshez láttak. Amikor a parasztok észbe kaptak, a homokos területek nagyrésze már idegen kézen volt, úgyhogy a parasztok az erdőt irtották ki s így szereztek új földet a hegyi szőlők pusztulása miatt föllendülő homoki szőlőkultúra számára. A közlegelők fölosztása miatt most aztán a szemtermelő jász gazdák közé a szőlőbirtokos zsidóság ékelődött, s a gazdák az erdők teljes letárolása árán szereztek maguknak földet a szőlőtermelés számára. Febr. 20. hétfő. A főúr délután magához kéretett. Figyelmeztették az udvarnál, hogy Ruzicskáné és köztem van valami. Letiltotta a további érintkezést, emlékeztette arra, hogy Pompadour asszony miatt egy olyan sajtótámadást védett ki két év előtt, ami az állásába került volna. Az öregúr nagyon rokonszenves volt, figyelmeztetett, hogy a legkisebb női ügy miatt őt kiemelik a nyeregből, s mikor én az érzelmeimmel játszom, egyszersmind az ő állásával is játszom. Az asszony szerelmes belé, rajtam akarta megbosszulni magát. Tegnap este, az udvartól való távozásakor elfogta az asszonyt, s megmondta neki, hogy amire készül, hány tató cselédromantika. A beszélgetés részleteiről nem tudok semmit. Zavaros érzelmi ügyeimet, úgy látszik, Oedipus szedi rendbe. Elég radikálisan. Azt is bevallotta, hogy a Diákkülügyi dolgaimat azért fogadta olyan bizalmatlanul s azért lett olyan ingerült, amikor ottani hivatalos óráimra hivatkozva mentettem ki magamat, mert azt hitte, hogy a diákkülügyi képzelt hivatal, s nekem a hivatalos órák alatt találkám van az asszonnyal. Febr. 21. kedd. Persze vannak fuvolák, amiken sohasem lehet elérzékenyülni. Az a „világ legnagyobb erkölcstelensége", amire a főúr földúltan célzott, valami zavaros titkot takar, vagy a megsértett hiúságát. Mindenesetre morálisabb, ha az ember cinikus a szerelemben, de nem engedi túlságosan magához az érzelmeit, mintha a szentimentális erkölcsi körítésbe (mert hiszen összes botlásait és tévedéseit a legnagyobb morális elérzékenyülésben követte el) ágyait szerelmes valaki az élete tengelyébe állítja, mert akkor az ember úgy jár, mint én: a főúr egy ideig versenyt fut velem a fiatalságban, s nyomban utána hosszú ideig egy letargikus, eltompult, csendes kábulatban élő emberré változik, aki érdektelenebb és fárasztóbb, mint egy régi akta. Voltam a Kér. minisztériumban. A miniszteriális tisztviselőket üvegharang alatt lassú tűzön degenerálják. A mai amerikai irodalom nagyon jelentős. (Theodor Dreiser: An american tragedy; Sherwood Anderson; Sinclair Lewis: Babbit*, Oil; Joseph Hergesheimer: Tampico; Jack London: Martin Eden, His life by his wife etc.) Az amerikai társadalom ma azt a kialakuló, türelmetlen imperialista korát éli, mint Európa Balzac korában. A mai europ. szellemi élet homlokterébe a régi problémák: a protestantizmus és katolicizmus (Chesterton, Maritain, Maurras, Daudet, a katolikus centrum, Szabó Dezső, Bangha p. [páter]), az új metafizika (Keyserling, Maritain) és a pacifizálás problémái nyomultak. Ugyanekkor a társadalmi képződmények annyira visszafejlődtek, annyira atomizálódott, a gazdasági élet annyira 6
