Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - „A mi korunk már egy átmeneti kulturtípus”
csődbe jutott, hogy a nagy regények fundamentumát képező társadalmi képletek hiányoztak. A napóleoni háborúk utáni gazdasági versenyfutás megalkotta a XIX. század nagy regény-társadalmát, a világháború után azonban a gazdasági versenyfutás nem itt, hanem a tőkeforrás valódi helyén, Amerikábafn] játszódott le. Ezért a nagy imperialistatársadalmi struggle tragikus, öngúnyoló hangjai, Dreisernél, Andersonnál és Lewisnél, mint egykor az eur. versenyfutás utolsó stafétáinál: Ibsennél és Zolánál és a poezisben Verlain[e]-nél. Az európai élet ma a pol. és etikai kísérleti területé, nem pedig a regényé. Tehát Chestreton az írónk és nem Galsworthy, Maurras és nem Proust. Amerika épp úgy, mint a lib.-nac. elveket gyakorlatba átvivő Kelet-Azsia, a XIX. század darwini Európája. Tehát Európa ismét legelöl van. Amilyen ragyogó Wilde aforizmája, hogy az eur. művészet elvándorol a napos területekről: Egyiptomból G.-on [Görögországon], Rómán, Firenzén, Párizson át Norvégiába vándorolt (az Ibsen láz idején írta), annyira nem igaz, hogy a kultúra keletről nyugatra vándorol. Az analógia a szellemi életben különben sem igazolható, s legfeljebb csak akkor megbocsátható, ha nagyon szellemes. Azért van ma egyedül Spengler jogosítva erre. Febr. 22. szerda. Fönn voltam Babsiéknál. Néhány idegen fiatalember volt fönn, nem tudom, hogy ma hányadik turnus volt esedékes. Bismarck, a nagy zsonglőr imponálhatott úgy az együgyű I. Vilmosnak, mint nekem néha Babsi. Gyermekkoromból emlékszem azokra a merész emberekre, akik egyszerre húsz tányérral dobálóztak. Üres káprázat. Némelyik tányér szédülős. Voltam az udvarnál. A főúr szerelmi egyeduralkodó. O a régi abszolút monarchia roncs szigete! Láttam az asszonyt, de nem beszélhettem vele. Nem is tudom, hogy melyik nő fáj jobban, az, akit elvesztettem, vagy akit megtartottam. Febr. 23. csütörtök. A modern tanítás semmire sem tud menni. Gyűlöltem a tanáraimat, s mohón kerestem a Csettler [?] ezerszáz oldalas könyvében azt a sort, amelyben nevetségessé lehet. A vizsgára való készülés idején a legnagyobb erőfeszítéssel kerestem a professzoraim könyvében azt a passzust, amelyen keresztül láttam, hogy egy nálam jelentéktelenebb ember áldozata vagyok. Tanár és tanítvány: utoljára Szilén és a gyermek Dyoniszosz között volt harmónia. Hiába, amióta tanár és tanítvány között megszűnt a homosexuális viszony, nem megy semmire a pedagógia. Az ember nőkért csak lovagolni tanul, férfiakért megtanulta a filozófiát. Este az Egységes pártban gróf Klebelsbergtől 8000 pengő segélyt kértem az olasz diákok fogadtatására. Szemlesütve hallgatott végig, mintha a kérője volnék. Finom, áhí- tatos arca csupa reservatio mentalis. Nem mondott nemet, hanem másnapra Magyary Zoltánhoz utasított, az államtitkárához. Febr. 24. péntek. Magyary Zoltán elutazott, s csak a jövő héten érkezik vissza. Klebelsberg, úgy látszik, megszabadult tőlünk, mint a dán király Hamlettól, akit Angliába utaztat: Timeo Danaos... Febr. 25. szombat. A kultuszban. Támogatást ígér. Az udvarnál. Az asszonynak a Múzeum körút és a Kossuth L. utca sarka helyett a rue Racine és a rue Monsieur le Prince sarkára adtam randevút, augusztusra. 7
