Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10. szám - Jagielski, Wojciech: Kőtornyok (Fordította: Pálfalvi Lajos)

perzsákkal, még az angolokkal is, akik zsákszám küldték az aranyat követeikkel a Kaukázusba, hogy a cár elleni harcra buzdítsák a hegyilakókat, akik még hosz- szú évekig meséltek az új nemzedékeknek az igazságos angol királynőről, aki majd megsegíti őket. A csecsének a XVIII. század vége felé robbantották ki az első nagy felkelést. Fegyvert fogtak, mert már nem tűrhették tovább az oroszok megszorító intézke­déseit és az egyre gyakoribb büntetőexpedíciókat. Messze benyomultak a Terek folyón túlra - az volt a határ a hívatlan szláv jövevények és a hegyilakók világa között. Az Aldi községből származó Usurma állt a lázadás élére, aztán sejknek nyilvánította magát, és felvette a Manszur nevet. Az oroszoknak hat év kellett ahhoz, hogy le tudják verni a felkelést, amely az egész Kaukázusra kiterjedt. Elfogták a lázadás vezérét, Manszur sejket, és a Szolovki-szigetekre száműzték, ahol hamarosan meg is halt. Aztán eljött a cári hadseregből szökött Bejbulat és a dagesztáni Giumra aulból származó három avar imám, Kászi-Mohammed, Hamzat bég és Samil ideje. Ok vezették a nagy felkelést, amelyre ráment a XVIII. század fele. Ez nem szokványos lázadás, nem is az oroszok ellen indított bosszúhadjárat, hanem a legigazabb forradalom volt, amelyet ráadásul szent háborúnak nyilvánítottak. Az imámok már nemcsak a szabadságért, hanem az igazságért is harcoltak. A feje tetejére akartak állítani mindent, megfosztották az urakat a hatalmuktól, és fölszabadították a rabszolgákat, az erkölcs és a hagyomány parancsolatait pedig fölváltották a Korán írott törvényeivel. Az egész Kaukázust át akarták alakítani Isten államává, imámsággá. Kászi-Mohammed, miután meghódította Avariát, Derbentet és Kizljart, Ahulgo aulban esett el, amelyet ostrom alá vettek az oroszok. Hamzat bég nem tudta kiszabadítani az ostromgyűrűből. Amikor már imám volt, ledöfte tőrrel a mecsetben az áruló Murat hádzsi és a fivére, Oszmán. És csak a harmadik imám, Samil vezetése alatt kapott hihetetlen lendületet a felkelés, akkor gyorsultak föl az események. Samil olyan ember volt, akit kivételes bölcsességgel, erővel és mágikus hatás­sal áldott meg a sors. A kor nagy forradalmáraihoz és látnokaihoz, Giuseppe Garibaldihoz, Kossuth Lajoshoz, Simon Bolivárhoz vagy éppen Cromwellhez és Szkander béghez hasonlították. O építette föl az első és egyetlen kaukázusi államot, amelynek volt kormánya - naibok, vajdák intézték az ügyeket, működött a közigazgatás, voltak bíróságok, adók, gyalogságból, lovasságból és tüzérségből álló igazi hadsereget is szervez­tek. Megfosztotta kiváltságaiktól azokat, akik úgy gondolták, nemesi születésük miatt jár nekik a hatalom. Viszont szabadságot és földet adott a parasztoknak és a rabszolgáknak - állampolgárrá nevelte őket. Samil állama fénykorában majdnem egymillió lelket számlált, és kiterjedt az avarok földjére, majdnem az egész dagesztáni hegyvidékre, Cecsenföldre, Ingusföld egy részére és a kumük sztyeppékre, sőt a hegyek déli, grúziai oldalán lévő Hevsuretire és Tusetire is. Samilnak voltak hívei és tanítványai a Kaukázus nyugati részén élő kabardok, cserkeszek, adigejek és abházok között. Az imám még Grúziát is megpróbálta lerohanni, arra kényszerítve ezzel az oroszokat, 45

Next

/
Thumbnails
Contents