Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10. szám - Jagielski, Wojciech: Kőtornyok (Fordította: Pálfalvi Lajos)

Meghúzták magukat a hegyi aulokban, hogy a védelmet nyújtó kőtornyokban várják az ellenség támadását.

*

Ezekkel a csecsenekkel mindig csak baj volt.

„Csak egy nemzet maradt, amelyet sosem tört meg a behódolás pszichológiája. Nem egyénekről, lázadókról, hanem egy egész nemzetről van szó. A csecsenekről..." - írta Alekszandr Szolzsenyicin A Gulag szigetvilágban.

Az orosz birodalom összes leigázott népe közül egyik sem védte olyan dühöd- ten, elkeseredetten a szabadságát. Az orosz tábornokok már rég meghódoltatták a kaukázusi bejeket, samkhálokat, az ázsiai kánokat, sőt még a lengyel királyokat is, csak a csecsen hegyilakókkal nem boldogultak, mert mindig lázadtak, mindig harcoltak. Ami az anyaország elleni fegyveres felkelések számát illeti, a csecsének egész biztosan a világ élvonalába tartoznak - nemcsak az orosz, hanem bármely más birodalom leigázott népeit megelőzve.

Amikor legyőzte a félelmetes Kazáni és Asztraháni Kánságot, összeszedte magát, és erőt gyűjtött a korábban gyenge Oroszország, megmámorosodott új hatalmától, a cárjai pedig olyan birodalomról álmodoztak, amilyet még nem látott az emberiség. A XVI. században jelentek meg az első orosz konkvisztádorok a Kaukázusban. Kezdetben elég bátortalanul mozogtak, nem akarták magukra haragítani sem Törökországot, sem Perzsiát. Mivel Moszkva tartott Európától, jobbnak látta délen szerencsét próbálni. Az orosz imperializmus dalnokai újabb meg újabb cárokat győztek meg arról, hogy indítsanak hadakat a déli tengerek felé. „Európában senki sem enged át nekünk háború nélkül egy talpalatnyi földet sem - írta a gyarmati hódítás lelkes híve, Alekszej Jermolov tábornok, kaukázusi konzul, az orosz Pizarro, Cortez és Cecil Rhodes egy személyben. - Ázsiában viszont egész királyságok hevernek a lábunk előtt." Tehát az orosz csapatok dél felé indultak hódító útjukra. De a Kaukázus eltorlaszolta a nagysághoz és a hatalomhoz vezető utat.

Kezdetben az oroszok megpróbálták kikerülni az égig érő, barátságtalan hegyeket, a Kaszpi- és a Fekete-tenger homokos partján nyomultak előre, később találtak átjárót a sziklák között, és azt használták hadiútként. Oroszország megnyerte a háborút a perzsa sah és a török szultán ellen, bekebelezte a grúzok, az örmények és az azeriek meg a dagesztáni és a kabard hegyilakók földjeit. De e nagy kiterjedésű leigázott terület közepén megmaradtak a semmiféle külső hatalmat el nem ismerő harcias csecsének és cserkeszek országai, ezeket nem sikerült meghódítani. „Legyőztük háborúban a török szultánt, ő pedig elismerte a moszkvai cár fölényét, és neki ajándékozta az egész Kaukázust" - magyarázta egy orosz tábornok a cserkesz nemzetségfőknek. E szavakra egyikük az égen keringő sast mutatott a jövevénynek. „Én meg neked ajándékozom azt a madarat - mondta. - A tiéd, kapd el!"

Csak idő kérdése volt, mikor indítanak háborút a hegyilakók ellen.

Ez már csak azért is elkerülhetetlen volt, mert másképp nem lehetett orosz fennhatóság alá vonni őket. A kabardokkal, a cserkeszekkel, az avarokkal vagy a grúzokkal ellentétben nekik nem voltak saját főuraik, akiket csalással, veszte40