Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - Jagielski, Wojciech: Kőtornyok (Fordította: Pálfalvi Lajos)
Wojciech Jagielski Kőtornyok A szabadság elvakította a kaukázusi hegyilakókat, akárcsak a többi leigázott népet a hatalmas és örökkévalónak tűnő orosz birodalomban, amely egyszer csak összeroskadt a saját súlya alatt. Váratlanul jött a szabadság, ezért inkább ijesztő volt, ujjongás helyett rémülettel töltött el mindenkit. Nem sokan hittek benne, és csak egész kevesen követelték. Őszintén szólva csak néhányan szenvedték meg a hiányát, csak néhányan tudták elképzelni. A rabságban született vadállatok nem vágynak vissza az erdőbe és a végeláthatatlan sztyeppékre. Nem ismernek más világot, természetes környezetüknek tekintik falakkal határolt ketrecüket. A tapasztalataik megtanították őket arra, hogy békésen várják az etetési időt, életük fennmaradó részét pedig átaludjék. Megbékélnek a sorsukkal, mert nem ismernek más életet. A kaukázusi hegyilakók szabadsága - derült égből villámcsapás volt. Beütött, pedig nem is várták, nem voltak felkészülve erre. Ez ám a sors iróniája! Kétszáz évig harcoltak, hogy ne vegyék el a szabadságukat, aztán azért, hogy visszaszerezzék, tengernyi vért vesztettek, mielőtt beletörődtek abba, hogy Oroszország alattvalói lesznek. Most viszont nem szívesen vett ajándékként kapták a szabadságot. Ez tényleg nagyon különös módja a függetlenség kivívásának. Közölték velük, hogy szabadok. 1991-ben, egy decemberi éjszakán tudták meg a tévéből. Közhírré tette a tévéhíradó bemondója, hogy ezen a napon Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország elnöke titokban találkozott a bialowiezai őserdőben, és föloszlatták, törvényen kívül helyezték a hatalmas birodalmat. Nem örömmel, hanem rémülettel fogadták a szabadság hírét, sőt megalázva érezték magukat. Megint megmutatták a szlávok a kaukázusi hegyilakóknak, hol a helyük, megint semmibe vették, becsapták őket. Ugyanolyan elképesztő, kihívó gőggel számolták föl a birodalmat, mint ahogy fölépítették, egymás után igázva le az országokat, majd az állam fennállásának vége felé fölhagytak a javítgatásával. Csak ők vettek részt benne, és csak magukra gondoltak. Nem voltak szívesek kikérni a véleményüket azoknak, akiket alattvalóikká tettek, és a maguk hasonlatosságára formáltak. Mert amikor a kaukázusi hegyilakók belátták, hogy az ellenállás kilátástalan, akkora túlerőben vannak a szláv országrablók, a csakis a pusztulástól fenyegetett népekre jellemző gyakorlati érzékkel védőszíneket öltöttek. Úgy döntöttek, részlet 29
