Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - Hász Róbert: A Künde
miután népeink letelepedtek itt, a sánta harcos, akit Uzdinak hívtak, már magas tisztséget töltött be a seregben: Árpád-gyula testőrségének parancsnoka lett. Akkoriban igen sok bajt, gondot okoztunk a szomszéd bajoroknak, s ők nemigen tudták, miként védekezzenek sebes nyilaink, száguldó lovasaink ellen. Minden ütközetet elvesztettek, és váraik, templomaik kincse könnyedén került apáink birtokába. Uzdi azt mesélte, hogy akkoriban ellentét támadt Árpád-gyula és Kurszán-künde között. Az ellentét pedig abból fakadt, hogy míg Kurszán-künde ezt az egész nyugati hadjáratot átmeneti állapotnak tartotta, mert minden vágya volt, hogy idővel visszavezesse népét Kelethonba, s csak a megfelelő pillanatra várt, addig Árpád-gyulát megigézte e vidék gazdagsága, látta népeinek gyengeségét, s meg volt róla győződve, hogy e földeken új birodalmat alapíthat, sőt látva, mily enyhe ellenállásba ütköznek csapataink, képzeletében ez a birodalom már az ismeretlen nyugat végtelenségébe nyúlt. De mert ravasz volt, s időt akart nyerni, tárgyalásokba kezdett a bajor urakkal. Igyekezett őket meggyőzni, hogy ha vállalják, hogy rendes évi adót fizetnek neki, emellett szabad áthaladást biztosítanak seregeinek a bajor vidékeken keresztül, amikor azok tőlük nyugatabbra indulnának hadakozni, úgy békén hagyja, megkíméli a tartományaikat. A bajorok, tudván tudva, hogy megosztottságuknak és gyengeségüknek köszönhetően amúgy sem lennének képesek ellenállni, hajlottak az egyezségre. Mégis kemény feltételt szabtak. Biztosítékul magas rangú túszokat követeltek cserébe tőlünk. S nem is elégedtek meg akárkikkel, hanem a két uralkodónak, Árpádnak és Kurszánnak egy-egy gyermekét kérték zálogba. A kontraktus két évre szólt volna, azzal, hogy az első év végén, amennyiben a fejedelmek is betartják a szerződés rájuk vonatkozó kitételeit, az egyik fiú nyeri vissza szabadságát, a második év végén pedig a másik. Uzdi, a sánta harcos mesélései közben itt rendre elbizonytalanodott, mert azon kívül, amit ő maga a saját szemével látott, minden más csak föltételezéseken alapult. Egyszer azt állította, hogy Árpádgyula a Künde háta mögött megkötötte az alkut a bajorokkal, és legidősebb fia, Tas mellett Kurszán egyetlen fiát, Csabát is odaígérte nekik, anélkül, hogy ezt Kurszánnak elárulta volna; másszor úgy vélekedett, hogy Kurszán-künde maga is hajlott az egyezségre, s önként ment bele a túszadásba, mert az így nyert béke az ő terveinek is kedvezett volna, csak éppen amikor a fiú átadására került a sor, felülkerekedett benne az atyai féltés, és váratlanul meggondolta magát. A harmadik változat szerint az egészet Árpád-gyula eszelte ki, azzal az egyetlen céllal, hogy a bajorok segítségével megszabadulhasson Kurszán-kündétől, s egyedül uralkodhasson tovább a népén. Tény, hogy a küldöttségben ott volt mindkét gyermek, Tas-ur is, és Csaba-ur is. Uzdi, a sánta harcos ezt így mesélte: egy esős, hideg őszi napon idult el a megyerek küldöttsége bajorföldre, hogy ünnepi lakoma mellett megkösse a békeszerződést. A bajorok ragaszkodtak hozzá, hogy mindkét megyeri fejedelem, a Gyula és a Künde is jelen legyen a békekötéskor. Csaba-ur ott lovagolt díszes brokátruhájában atyja, Kurszán mellett. Akárcsak Tas-ur saját atyja, Árpád-gyula mellett. Tas néhány évvel fiatalabb volt Csabánál, s neki még kicsiny nyerge volt, rövid kengyele, hogy gyereklábai elérjék. Uzdi akkor még nem tudta, mi készül, állítása szerint mindenki úgy hitte, valóban ünnepi lakoma vár rájuk. Valamit azért sejthetett, mert indulás 24
