Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - Nagy Gáspár: Sorok – Katona Szabó Erzsébet Falára (vers)
Nagy Gáspár Sorok ■- Katona Szabó Erzsébet Falára Az álmok ujjlenyomatai ott bizseregnek a falon, ahol a bőr, a bőrünk összeér. Vállak, tenyerek és a legbársonyosabb hajlatok lüktető felhozatalából válogat. Csiszolja, érleli egybe... Vár amíg szépen összevegyül a végtelennel. Valaki kinéz az ismerős várostérkép alól. Aztán hirtelen csigaházba zárul, és odébb áttör a térből kivilágosuló csipke-pórusokon. Ablakában kigyullad a vágy sötét virága. Mintha figyelő szeme a bőr minden rétegét átröntgenezné mielőtt a megszakított történetébe kezd. De a kéz mindig otthagyja árulkodó nyomait. Ujjak álma, meséje, ahogy simítanak a lombok közti suhogásban. Mintha egy árva fűszál sétálna a bőr alatt. Volna ő csiklandozó, ábrándos hercegnő, bőrpalástban. Falat von maga elé - bőrből. Nyiladékok és redők hullámzó interferenciája. Már bőrbe kötve áll, mint a fal. Vagy verset vétkezik magának. Nekünk. De még jól elfér a bőrében: választott börtönében. 21
