Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - Tornai József: Versek
Térj a temetőbe száz hittel szilárdan: senkit a sír orma nem óv az odvábán. Kincs. Nem érted? Egyszer száll, kit szárnyra emelt megléte madara, és öl az őrület: nyomorult nyakát a kék csönd kitekeri: hiányzó hamvából isznak istenei. Széttertyedt szemedből porzik a pillanat: halottad holdjait harapják a halak! Ennyi. Ez a tied: a ma, tán a másnap. Elöl a holnapután? Ott hozzák hulládat. A telihold alatt sétálok Ahogy sötétedik, hold úgy fényesedik, ahogy hajnalodik, hold úgy fehéredik, ahogy öregedik, ember panaszkodik, ahogy kopaszodik, az ember úgy fütyül halál után szétszórt atomjai körül.
/
