Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - Tornai József: Versek
Tornai József Ott húzzák hulládat! Százával számolom halottaim házát, néma nemlét-napok torkukat kitátják. Aki egyszer eltűnt, látva nem láthatom: gyűrött gyerekarcok a rongyos rajzlapon. Szülök és szeretők, barátok és biztoskezű kölyöktársak sóhaja sincs itt most. Elmegy, aki elég vén fa vagy fiatal, elmegy, kire este rászól a ravatal. Reggel fölriadok: halottakkal háltam, éjszaka él velem, kit csókkal csodáltam. Ne mondjátok nekem, hogy fönt írisz-ingben lobognak lelkesen, kik kinyúltak itt lenn. Kabátja a nincs-köd, semmi a sapkája, üvöltését üres világ füle várja. 16
/
