Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10. szám - Podmaniczky Szilárd: Morbid apokalipszis

tik, mint oly kevés nagyságnak, hogy a saját műfajában vessen véget az életének, s ezzel belépjen a halhatatlanok közé. Értse meg, másként nem tudunk rendet teremteni a szellemi világban. Szükségünk van egy radikálisan szabadságvágyó íróra, akit elrettentésül elpusztíthatunk. Cserébe, ahogy mondtam, a neve örökre fönnmarad, mert történelmi fordulópont része lesz. Egyébként meg...

— Egyébként meg? - kérdezte Gyutics félholtan, de a miniszterelnök nem válaszolt, fölállt, megrántotta a vállát, majd az ajtón kilépve eltűnt.

Győtics azon kapta magát, hogy az ajánlaton gondolkozik, és mérlegel, s még az is eszébe jut, hogy akkor nem kell fölépíteni újra a narkó nélküli életet, nincs több kiúttalanság, nincs több „Hogy legyen?". Nem akart hinni a fülének, sem a szemének, mégis túlontúl reálisnak tűnt mindez, nem hihette, hogy álmodik, vagy hogy bekábozott; az nem ilyen. Ugyanakkor csöppet sem bízott a miniszter- elnökben, s biztos kétségei voltak afelől, miért is ajánlanának neki olyan üzletet, amiben ő bármi nyereségben részesül, ráadásul olyan nyereségben, amit halála után nem tud sem élvezni, sem ellenőrizni.

Gyutics mérhetetlen dühvei tolta el magától az egész sor asztalt, a széket fölrúgva futott a miniszterelnök után, de már a titkárnőt se találta ott, nemhogy a miniszterelnököt.

A sötét folyosón apró lámpa égett, Gyutocs a kijárat felé vetette magát. A kaput zárva találta, dörömbölt. Aztán visszafordult a folyosón, és minden irodába berohant. Már nem kellett neki se a polgármester, se a titkárnő, se a miniszterelnök, csak egyvalaki, egy Egy, mindegy ki, csak egy fül legyen, amibe beleüvöltheti, hogy NEEEEEEM!

/

I

/_

( - /

/

' -- \ JL— ..5 '-*J'**1

IN " - _ JC- 'UVí;o V'v ^

i i "V - v

. f "

x

\

✓ 's /V 7

N •

x i

X ' ✓

z «

10

Távoli