Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Luchmann Zsuzsanna: Az anyanyelv bűvöletében

Játék a formával a „gyöngy életet" éneklő két versváltozat is. A Kik vígan itt időztünk jelzetten bordal formája az élet olyan értékeit dicséri, mint a szerelem, a szépség, a barátság, a szolidaritás; a Kik vígan itt időzünk - alkalmi vers jellegét veszítve - sajátos élethimnusszá válik. A zselici pince falára írt sorok változatosan lüktetnek a frissen szökellő anakreóni hetesektől, nyolcasoktól a lassuló tro- chaikus sorokon keresztül a mámortól elnehezült állapotot érzékeltető vontatottságig: „koccintottunk rá egy pohárt, / s még egy pohárt, még egy pohárt. / Mígnem a mámor körhintája: / a táj már vélünk körbeszállt. / Mígnem a mámor körhintája: / a táj már vélünk körbeszállt."

Van valami gyermeki abban a magatartásban, amely Pintér Lajost jellemzi az „anyanyelv nedves, nyirkos rétjein, szántóföldjein" kalandozva. Egyszerre fontos elemei ennek a magatartásnak a csodálat és az áhítat, a játék és az alkotó kedv, nem is beszélve a felfedezés és a megismerés öröméről. Nyílt megvallása a nyelvi kifejezésben költői erőt látó szemléletnek a Kertem eső után két versszaka: „erdei turbolya / réti legyezőfű / nagy völgycsillag / hasznos földitömjén / neveteket nevetem / csodálom dúdolom én // erdei turbolya / réti legyezőfű / nagy völgycsillag / hasznos földitömjén / neveteket sorolván / maga is költemény". A szeretett és tisztelt költő-előd, Nagy László egyszerű felsorolásból „szerelmes földrajzot" tudott írni: „Falvaim, sárgák, fehérek, országút porát lesők, / titeket látlak, ti vésznek tetőkkel süvegelők. / Nevetek zenél a számon: Vid, Nagyalásony, Dóba, / Egeralja, Káld és Berzseny, Kispirit, Csögle, Boba. / Mindenség voltatok egykor, vagytok most csillámai." Pintér gyógynövényszótárának (békarokka) és madaraskönyvének (ezüstsirály) betűrendes felsorolása, családneveinek jegyzéke (pap joachim) arra csodálkozik rá, hogy a nevek világa csupa költészet és zene. Látszólag hiányzik a versekből mindenfajta személyesség, nincs én, aki bármit megvallhatna, vállalhatna - s mégis költői magatartást képes felmutatni a felsorolás-forma: „[...] babérbogyó békarokka / csábítófű csillagpázsit / / ebszőlőszár égikincs / csipkerózsa fagyalkéreg / / farkascseresznye fehér üröm / fekete nyár férfihűség [...]"

Helyet kapott a kötetben a Bettyárdall című vers is, amellyel szerzője 2000-ben elnyerte az olasz állam nemzetközi költői elismerését, a Quasimodo-díjat. Az alföldi betyár-múltnak az egykorú peranyagok stilizált németmagyar nyelvén történő megidézése tulajdonképpen csak ürügy. Nem a családtörténeti kutatások során talált személyes szál, a Túri-Kissek vagy a Czakó Miskák sorsa bomlik itt ki, nem róluk szól a „dali". Csupa öröklött sztereotípiából áll össze a kép, a megítélésé, a meg- ítéltetésé: „Was ist: matyar? Mi az magyar? / Cigány egy nép, líra, gedieht. / Gulas, tsikós, Széch'nyi álma, / ájnmál nach rechts, ájnmál nach links." Pintér Lajos a verset „Schéner Mihálynak, s minden betyárnak" ajánlotta, egyszerre utalva ezzel a mester korábbi betyár-tárgyú sorozatára, megzaboláz- hatatlan, öntörvényű fantáziájára és sajátos világszemléletére. A festő jó barát társszerzője a Békarokkának: Schéner Mihály színes, feltűnő, bohókásan játékosra stilizált alakjai illusztrálják a verseket a legapróbbaknak is érthető és nagyon szerethető figuráktól (Ismerkedő, Gajdoló napsoroló, Rajz őszi tűzfalon) az értelmezés intellektuális kalandjára hívó képekig (Békarokka, Kisfecskék).

Szerencsésen találkozik a kötetben a két művész világa, akik úgy tudnak játszani, akár a gyermekek: leplezetlen, a világot felfedezni képes naivitással és áhítattal, őszinte hévvel és önfeledten; s akiktől nem idegen a hétköznapisággal szembesítő groteszk látásmód, a profán megfogalmazás vagy a régiektől készen kapott motívumok merész újraértelmezése, ide-oda illesztgetése sem. Ezért nyújthatja Pintér Lajos legújabb verskötete a többféle olvasási mód lehetőségét - egyformán szellemi izgalmat keltve felnőttekben és gyerekekben.

165