Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Olasz Sándor: Elea és Milétosz
Tőzsér Árpád esszéit olvasva Musil sorai jutnak eszembe: a negyedik műnem „az elérhető legnagyobb szigorúság egy olyan területen, ahol az ember éppenséggel nem tud pontosan dolgozni..." Mert akkor próbál megragadni valamit, amikor még nem ragadhatta meg, közeledik, de még nem érkezett meg. Következésképpen a gondolkodás ortodoxiáját elvető folyamat merészsége és igazságkeresése legalább olyan fontos, mint a végeredmény. A Tőzsér-esszé közelebb áll az élethez és az elsődlegesnek tekintett irodalomhoz, de azt is fölismeri, hogy az értelmezés párbeszédében a mű közelébe csak a szaknyelv segítségével férkőzhet. Igaz, ez a szaknyelv nem idegenszerű, nem elsajátíthatatlan tolvajnyelv. Egyetlen példa: Lászlóffy Aladárról szólva megállapítja, hogy „a személyiség a képek sokaságát kapja a világról, s e képek között ő maga is csak egy kép. S a képekből összeálló költői világmodellnek nem a személyiség a demiurgosza, hanem a »képek«, a világértelmezések személytelen viszonyrendje..." Ezt persze sokkal bonyolultabban is el lehetne mondani. Miközben Tőzsér nem mond le a fogalmi meghatározottságról, az elbeszélés, a szabadabb narratív diskurzusok felé is elkalandozik. Az Iskola Hra- nicén például ezzel a mondattal indul: „1961. június 13-án, délelőtt egy szabályos kocka alakú gödörben ültem a cseh-morva Hranicén..., s a Törléss iskolaéveit olvastam." Várjuk a faültető katona életének további bonyodalmait, az esszéíró azonban - az indító jelenettől nem függetlenül - Ottlikot és Musilt kezdi összehasonlítani, a belesodródás különbségeiről beszél. Egyszerre én-kifejezés és tárgyszerű elemzés - megfellebbezhetetlen igazságok közlése nélkül. Tőzsér tudja, a megnevezés roppant bonyolult dolog, a „többi némaság" hamleti döbbenetében kérdéses bármiféle tanulság megfogalmazása. De hát erről - éppen e sorok írójának ajánlott versben (Utószó, pokoljárásokhoz) - gyönyörűen beszélt Tőzsér Árpád: „Mi itt a tanulság?, kérded, barátom. / Ki tudhatja!? Gauguin képén a cím /érthetetlen nyelvű (talán maóri), / mint a Teremtés roppant vásznain." (Kalligram, Pozsony, 2004.) Az asztalnál urak lesik a nyárson sült kecsegét I. 157
