Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Szekér Endre: Az írótársak között

Márai nem fukarkodik a felsőfokkal: „legtisztább", „legnemesebb", „legelső". Olykor elérzékenyül, lírai lesz, a szeretett Krúdyról írva így búcsúzik: „Szindbád, drága Szindbád!... Milyen megalázó és utálatos ez a világ, amelyben itt maradtunk még egy kis időre nélküled!" Van olyan eset, amikor tudatosan elismeri túlzását: Surányi Miklós Egyedül vagyunk című Széchenyi Istvánról szóló könyvét - tolszto- ji méretűnek tartja. Elmélkedik a franciák írómegítélésén („hőmmé de lettres"). Irodalmi „gyorsfényképet" készít - betűkből. Angyali lénynek, embernek, írónak is a legtisztábbnak nevezi 1942-ben József Attilát, és Assisi Szent Ferenchez hasonlítja. (Ezt azért érdemes kiemelnünk, mert közismert, hogy később milyen sok barátja és értékelője akadt. „Csak" a saját korában kevés.) Őszintesége sokszor megfigyelhető: Szomory Dezsőről írva megjegyzi: „akit én nem szeretek". Fontos és pontos az író és a kor kapcsolatának ábrázolása (Byron, Puskin).

A Spengler által emlegetett „télkorszakot" is megélte Márai: a második világháborút, Budapest ostromát, az oroszok csapatait, és megpróbált e válságos időben „túlélni". Ezekben a végzetes, „történelmi" időkben is mindig olvasott, Európát keresve például Thomas Mann Buddenbrook-házában, egy Bach-fúgában, egy Manet-vásznon. Leányfalura menekülve az ostrom elől - „hazátlannak" érzi magát Budapest nélkül. Mintha megérezné már ekkor, korábban - Magyarországról eltávolodva - a későbbi száműzötté válás igazi hazátlanságát. Naplót ír, mint Gide. („... naplóm tele van halva született cikkekkel", Gide). És észreveszi, lejegyzi, hogy a háború után mégis él a könyv, például Wilder a Szent Lajos király hídja. Olvas, a Bibliát, a Zsoltárokat, Károli Gáspár nyelvét a szűz hóhoz hasonlítja. Valéry Tengerparti temetőiét olvassa. Eszébe jut Goethe négysorosa: „Hatvanszor ketyeg az óra / Ezer percnél több a nap / Gyermek, vedd hát fontolóra / Mit tehetsz egy nap alatt?” No, vedd hát fontolóra, írta Márai. (Helikon, 2003.)

Tölgyek alatt rangsorban

153