Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Szekér Endre: Az írótársak között
Szekér Endre Az írótársak között Márai Sándor: írók, költők, irodalom „Mit számít ez? Semmit. Csak a mű számít, csak a műben lerögzített lélek számít..." (Márai: Anatole France-ról) Márai, az író mindig az irodalomban élt, régiben és újban, élő és holt írótársai között. Utolsó naplókötetében, az 1984-1989 közötti időszakban, szörnyű betegségek szorításában, családtagok, felesége, Lola elvesztése után, rettenetes magányban is - írótársaiba fogódzik: itt Krúdy, ott Babits jelenik meg előtte: „Talán nem is olyan nagy dolog a halál." (Babits). Alig él, nehezen mozog, „mint tetszhalott" - írja, erőtlenül, étvágytalanul - „mégis ragaszkodik az élethez", Huizingát, Gide-et, Krúdyt, Cer- vantest, Szophoklészt olvas. 1989. január 15. „Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje." (Ezek a szavak Márai utolsó szavai a naplóban. Utána öngyilkos lett.) Kosztolányi Ábécé és a Lenni vagy nem lenni című kötetei - a költő halála után jelentek meg. Márai csodálkozva, megilletődötten forgatta a köteteket: Kosztolányi él, még halottan is, mintha még itt lakna a szomszéd házban, mintha „kaján-okos mosolyával olvasná azt, amit új könyvéről írunk. Úgy él, mint valóságos kortárs, aki van, alkot, részt vesz küzdelmeinkben és gondjainkban, aggódik mindenért, ami nekünk, az élőknek oly fontos, a magyarságért, a betűért, a tiszta magyar irályért, az európai gondolkozás függetlenségéért és bátorságáért..." (Márai: Kosztolányiról) És egy érdekes fordulattal Márai így fejezte be a Kosztolányiról szóló írását: „Ha szórakozott lennék, jóhiszeműen ezt írhatnám e beszámoló végére: még nagy műveket várhatunk tőle!" Hasonló helyzetbe került Márai Sándor is: az Ami a Naplóból kimaradt kötetei után két nem várt, meglepő új könyvvel jelentkezett a halott író, mint korábban Kosztolányi a Tájak, városok, emberek és az írók, költők, irodalom című munkáival. Eddig könyv formában nem jelentek meg ezek az írások, különböző újságokban láttak napvilágot. Mindkét új Márai-kötetet összeállította és a jegyzeteket készítette Urbán László. Ezekkel a kötetben még meg nem jelent írásokkal egyértelműen gazdagodik Márai Sándor életműve, mert egyrészt a korábban megfogalmazott írói nézeteit erősítette meg a most közöltekkel, másrészt pedig új vonásokkal gazdagította a más művekből ismert író portréját. így az Ihlet és nemzedék című kötetében megjelentetett írói arcképekhez szorosabban kapcsolódik egy-egy írás (pl. Krúdy, Kosztolányi), vagy teljesen ismétlődik (pl. A másik parton, Puskin), vagy csak az egyik kötetben olvasható. Mindenképpen figyelemre méltó az, hogy Márai a „publicisztikai" írásait is teljes műgonddal, igényességgel, komoly mondandóit kiemelő sűrítettséggel alkotta meg. (Pl. Újság, Kassai Napló, Pesti Hírlap, Prágai Magyar Hírlap, Délmagyarország, Vágóhíd, Képes Hét, Nyugat, A Toll, Brassói Lapok stb.) Márai legtöbb írásában visszatér az író sorsa, feladata: „nem írt le egyetlen hanyag sort sem" Berzsenyi; „más szóval a maximumot akarta, a csúcsot, az elérhetetlent, a legtöbbet, amit író akarhat." (Arany); az „író tűnjön el a mű mögött, az író ne szerepeljen, ne illegesse magát, ne politizáljon a szó krajcáros értelmében..." (Gárdonyi); „egy korban, amikor a betű teljesen megbukott, tántoríthatatlan tisztaságú művész tudott maradni" (Krúdy); „Mit adhat egy költő a világnak? Az álmot, a látomást. Kosztolányi látomásaiban minden kép élesen megvilágított, valóságszerű. A világosság írója volt, az értelem költője." Márai mindig önvallomással, személyes véleménnyel, egy-egy találkozás élményével írta meg könyvismertetéseit, melyek így esszészerű portrévá nemesedtek. Arany Jánost mint élő kortársát mutatja be: „Azt mondhatom, nincs kedvesebb ismerősöm, mint Arany". Megy az utcán, vagy vasúti kocsiban utazik és „nincs egyedül", ott van vele Petőfi és verse, a Szeptember végén. „E verssorok birtokában valahogy egész életemre ellátottnak és sérthetetlennek érzem magam." Jókairól írva, Komáromba menve, a határon „ökölbe szorul a keze", sétál a városban, Jókai-emlékeket keresve (mint Weimarban 151
