Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Terts István: Vekerdi László példája?

konkrétumokban össze is cseng!) - nem illusztrálná, milyen az, ha valaki - ráadásul szubjektivitását leplezni akarva - nem akarja megérteni V. műfaját. A tudós szerző ugyanis szükségesnek vélt konkrét hozzászólása elejére egy általános bekezdést illeszteni, a 70. életévén túli V életművének summázását. Nem tudni, erre mi szükség, hiszen amivel vitatkozik, az nincs szükségképpeni kapcsolatban az egész életművel (ami természetesen nem is volt tárgya a hetilap vitájának). Idézem: „V. kiváló encik- lopédista. Az enciklopédista mindenről tud valamit, rendszerint sokat, nem mindig a fontosat. Az enciklopédistának mindenről eszébe jut valami, és arról sokat tud mesélni. Az enciklopédista roppant büszke a tudására, és rendszerint kissé féltékeny, akikről olyan sokat tud. Nem erős oldala a szintézis, az egyszerűsítés, a teljes rendszerben való gondolkodás, ezért az enciklopédista ritkán kreatív, és emiatt rendszerint pesszimista. V. enciklopédista. Tisztelem hatalmas tudását, de a tudomány egészéről alkotott ítéleteivel ritkán értek egyet. [...] V. misztifikálja az enciklopédikus tudást, azt sugallja, hogy az egyén egyetlen értelmes célja a teljes és tökéletes abszolút ismeret megszerzése. Ez nem igaz kérem! Az enciklopédista egyben s másban Istenhez akar hasonlítani."

(Aki akarja, olvassa össze Benedek István említett írásával: „mindenről eszébe jut valami" szó szerint olvasható ott is, de természetesen nem a „locsogás" értelmében; Benedeknél is szerepel „sokoldalú kalandozás", „okos mellébeszélés" és hasonlók - csak éppen az előjel más...)

Bár az egész oldalról lehetne idézni fölényeskedő, nyegle, szóhasználatukban is alpári kitételeket, a folytatásból, vagyis a nagy nehezen mégiscsak elkezdett hozzászólásból már csak pár: „Ennyi szellemi fölény és dominancia", „Nem kell nagy tudósnak, de még nagy enciklopédistának sem lenni ahhoz, hogy belássuk", „aki erről többet akar tudni, annak nem V.-t, hanem Koestlert ajánlom [...] akinek könyvéből tényleg meg lehet tudni, hogy milyen is a tudomány". „Ne tessék bohóckodni".

Csak néhány megjegyzés (a „bíráló" stílusában). Maga az egész oldalas írás címe is parafrázis, és a szövegben is van idézet. Az enciklopédista tévedése egy az egyben utal Az arcképfestő tévedésé-re, melyről már ejtettem pár szót. Az idézés otrombaságát csak fokozza, hogy akkortájt, amikor az a bizonyos „műítész" V. „tévedésé"-ről szólt a Népszabadságban, ezzel V. egzisztenciáját is fenyegetve, Az enciklopédista tévedését az ÉS-ben feszegető ítész a fáma szerint a párttag tanárok nevében harcolt igencsak hangosan plusz jogosítványokért a kar vezetésében. Egyik bíráló pártállása sem bűn, de ezzel az - aligha véletlen - idézési fogással minek egymást erősíteni?

Miből gondolja, hogy V. „büszke a tudására"? Miért veszi azonosnak az egyszerűsítést és a szintetizálást? Tudósként ugyan miért nem mondja meg, pontosan mit ért „kreativitás"-on? És miért gondolja úgy, ő, az emberekhez is oly jól értő állattanász, hogy a pesszimista (kór)képébe beleillik az olyan jellegű irodalmi tevékenység, mint a Newton-könyv, melynek igenis minden bekezdéséből optimizmus árad? Vegye a kezébe!

A tudós szerző mondanivalójával kapcsolatban még két megjegyzés. Az egyik az, hogy ha mindaz igaz volna is, amit gondol és ír, a mindentudás meg a mindenről mesélés, akkor sem csupán V.-t jellemezné, hanem - a bírálót magát is, hiszen két tucatnál is több szak-, ismeretterjesztő és szépirodalmi könyvével dicsekszik napi- és hetilapok sorában és az elektronikus sajtó fórumain, hozzászólva tücsök-bogárhoz, pontosabban - általában magasabb rendű - állatok és emberek összes fontos kérdéséhez (megvalósítva azt, amit a pesti köznyelv úgy jellemez, hogy „a vízcsapból is ő folyik"). Ami nem baj, amíg nem véli úgy valaki, hogy csak neki szabad... A másik pedig az, hogy a tudós bíráló - ezt szintén magától és a „birtokát" bemutató képes146