Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Terts István: Vekerdi László példája?

hány embernek mennyi erőfeszítésébe került a sorrend megfordítása! És V máig nincs meggyőzve arról, hogy így helyes és méltányos; de nem azért makacskodik, mert „szerény", hanem azért, mert nagyon-nagyon érti a szellemi (és igazából minden más) munka társas jellegét. Nem a szerénységéért, hanem az éleslátásáért illeti tehát elismerés.

Első - nevezzük így - esszéisztikus írása - akkor még orvosi szakcikkek között - 1957-ben jelent meg, majd 1963-ban kezdődött - először általában a Valóságban, a Világosságban és a Kortársban, majd egyre több folyóiratban megjelenő - az írások ma is tartó sorozata. Saját, a Gyurisénál természetesen kevésbé pontos, de alighanem így is statisztikai érvényű listám szerint V. 1963-as tulajdonképpeni „közírói" indulása óta - mindenféle publikációt, tehát 2 oldalas recenziót, 50 oldalas tanulmányt és félezer oldalas kötetet egyaránt egyetlen darabnak véve - átlagosan kéthetente „szólal meg" írásban; ehhez jönnek a szóbeliek, melyeknek csak egy részéből lesz aztán - gyakorlatilag újraírással - publikáció. (1972-ben Sükösd Mihály, aki a Valóságnál V. írásainak szerkesztője volt, így írt: „Nyolc év alatt három könyvet adott ki magából, mintegy ezerkétszáz oldalnyi terjedelemben. Ha begyűjtétlenül maradt, illetve mostani könyvének lezárása óta készült dolgozatait is beszámítjuk, a produkció körülbelül ezerhatszáz oldal. Évente átlagban kétszáz oldalnyi kitűnő esszészöveget ír.")

E kéthetenkénti írásbeli közszereplésnek a súlyát - talán mondanom sem kell - igencsak felfelé nyomja a három „ifjúsági könyv" - az új, a külföldi magyar és fordított kiadásokkal együtt hat kötet - ma már hihetetlen példányszáma. Ugyanakkor a statisztikát semmiképpen sem rontja, sőt csak javítja, hogy némely tanulmánykötete nagy arányban tartalmaz korábban már megjelent írásokat is: nyilván ugyanolyan „könnyedén" csinált ezekből is kötetet, ahogy például A véges végtelen írás- és szóbeli előzményeiből...

Nincs mód, de szükség sem, hogy ennek az elképesztő mennyiségű írásnak a műfaji összetételét elemezzük, statisztikázzuk; a csak könyvismertetés, a recenzióba bújtatott eszszé, az összegző tanulmány (bevett angol nevén review article), a „hagyományos" irodalomkritika és a politikai esszé egyaránt képviselve van. Részben visszatérünk még erre a kérdésre a második részben. Csupán a nyolc önálló könyvet és a hat tanulmánykötetet listázzuk időrendben:

Németh László alkotásai és vallomásai tükrében. Bp. 1970: Szépirodalmi „Arcok és Vallomások"

így élt Newton. Bp. 1977: Móra

(Varga Domokos-) Európa születése. Európa a IV-XIII. században. Bp. 1977:

Móra „Képes történelem"

(Varga Domokos -) A világ kereke. Az ember útja az őskortól az újkorig. Bp. 1985: Móra

Vígh Tamás. Bp. 1985: Corvina „Corvina műterem"

(-Herczeg János): A véges végtelen. Bp. 1996: Typotex

„A Tudománynak háza vagyon" Reáliák a Régi Akadémia terveiben és működésében. Piliscsaba - Bp. 1996: Magyar Tudománytörténeti Intézet és Tájak-Korok-Mú- zeumok Egyesület így élt Galilei. Bp. 1997: Typotex

Tanulmányaiból pedig a következő kötetek jelentek meg (ezek anyaga természetesen tartalmaz önállóan meg nem jelent írásokat is):

Kalandozás a tudományok történetében. (Művelődéstörténeti tanulmányok.) Bp. 1969: Magvető „Elvek és Utak"

138