Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Móricz Zsigmond: Tükör
mozdulatával a füle cimpáját érinti meg nyakához támasztott erős és telt kezének hosszú ujjával. Ha mosolyog, sajátságosán vonja fel összeszorított ajkát és fogait nem mutatja, inkább a két szájszéle nyílik meg egy parányit, mint ajkainak közepe. Kitartóan néz erős barna szemeivel maga elé, s gyakran lesüti a szemét s kicseréli a másik kezét, és széttárt ujjaival oly könnyedén érinti az arcát, de csak egy pillanatig, az ujjai mindig játszanak. Némely helyzetben, jobbról nézve a profilját, olyan, mint egy ötéves gyerek, aki nagyra nőtt és most nem leli helyét a társaságban, mert nincs itt helye, s szemben az ura ahogy előrehaj- lik, mint ő, vén színész markáns arcával, szinte ha le akarna ereszkedni ugyanarra a gyermekes nívóra, hogy a felesége felvont szemöldökét és butus babaarcát magához hasonlítsa. Balról nézve a 3/4-es arcát olyan öreg, hogy az 50 éves megaggult, szikár arcát látni, ezt a mindenben csalódott és mindenből kiábrándult arcot, amely mellett az ura nagy szemű, nagyszájú fiatalra nyúzott könnyelmű arca éles örök ellentétül marad.18 * Profil az ablakon19 [1914.] Nov. 15.- De szép vagy így, de szeretném ezt a te profilodat így, árnyképben.- Csinálja meg.- Nem tudom. Nem is tudná senki, mert ez nem egy röntgenfelvétel, egy mozgó plasztikusság nélküli, de a mozgásban plasztikusságból kiszökő foltsorozat. Gyönyörű az orrod.- Jó óriás.- Nem.- Szörnyű szép.- Nem.- Ronda.- Gyönyörű. Határozott. Karakterisztikus.- Az igen. Egyéb sincs a bófámon[?] csak egy orr. Pedig a szájam elég gyöngéd alatta.- Ez a karaktered is, ilyen határozott jellem alatt gyöngéd vonások lebegnek. Nevet.- Mint a zászló kormányrúdján a lobogó selyme... Nem szól, mosolyog, kissé biggyedten, semmibe véve. Az orra ki-kiszökik az ablak szürke hátterén, és pillanatonként más lesz az arca, az arcvonalban dundi kis iskolás gyerekarc, ha az arcéi látszik, markáns, éles fej, éles eszű tudós, matematikus arca, szinte férfiasán biztos és erős, mintha a XVIII. századi enciklopédistáink, Montesquieu-nek az arca jutna az ember eszébe. Szaporán varrja a gyerekek kötényére a gombot. Egyszerre csak eltűnik az ablakról, s a sötét fal háttérébe esve fény ömlik az arcára, és a jól ismert enyhe, kedves, házias feleséget látja. Gondolkozva néz rá, mi minden lappang az ember lelke és élete mélyén.20 * Hadi kölcsön A vasrács aranyozása már erősen oxidálódott, a plafon tapétája megbámult. Az ablakok előtt, mint a méhköpű nyílásán egymásra tömörülve, összepréselve állanak az emberek. Egymást nyomják, tolják, ha valaki ki akar bújni e csoportból, olyan tolakodás 18 Uo. 3068-3070. Móricz első feleségének, Holies Jankának a portréja. 20 Tükör VI. 3593-3594. Kiss Ferenc tulajdonából 108
