Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Móricz Zsigmond: Tükör
Az itthon sápadt, sárgán fakó arcú lányok hogy megnézik, összehúzott szemmel. A parasztlányok cifra hajfonata feltűzve a fejükre három fonatban.15 * Lassan szitál az eső. Olyan vékony sugarakban, hogy csak a fény rezgéséből venni észre. A levegő annyi vízpárát hord, amennyit csak elbír, s tömött és elveszi a szemközti hegyoldal máskor oly éles vonalait. A tömör eső súlyosan nehezedik most össze, mint a felhalmozott érc, s a zöld fű kicsúszott a lába alól, s egy helyen hosszú seb van belemetszve keresztül, de már az is kezd behegedni, a sorokban zöldellő krumplibokrok fedik.- Meg van bolondulva a kis mozdony. Erős sistergéssel ontja a füstöt, oly bőséggel, mintha mindenestől füstté válna. Magasra száll a füst, fel a hegycsúcsig, legalább azt is eltakarja, aztán szétoszlik, elfoszlik a csöndes szélben, s az el nem égett, életre menekült, szénmolekulák kutatva néznek letelepedési hely után. A palatetőre, a fák lombjára ülnek, mintha leszállnak a galambok az ereszre, a ravaszabbak az emberek tüdejébe lopóznak be, ahol a bacilusok örömmel fogadják őket, s mindjárt ágyat vetnek belőlük maguknak.16 * Losonc Ah, az öreg úr, az jó alak. Délután fél ötkor bemegy a kávéházba, ahogy belép, körülnéz. Az első dolga, hogy körülnéz, és senkinek nem köszön. Akkor odamegy a törzsasztalhoz, és sorra kezet nyújt, csak úgy az ujjai hegyét, s lehajtott fővel, fölsütött szemmel jól megnéz mindenkit, mintha a szemüveg az orrán volna, mert a szemüveg fölött szokott az emberek szemébe nézni, s ettől igen megszokta ezt a fejtartást, amellyel az ökör dugja be előbb egyik, aztán másik szarvát az ajtón. A pincérek elősietnek, s valósággal lefejtik róla a kabátot. Érthetetlen, hogy oly nehezen jön le róla; a bárányt könnyebb kifejteni a bőréből. Aztán leül az asztalhoz. Nem az ablakon levő végére, mert ott huzat van, nem a belső végére, mert ott a pincérek lökdösik az embert, hanem középre. Nagyon morózus. O a legmagasabb ember az egész társaságban, s a feje egész rózsaszínű, mint az újévi kopasztott malac. Rózsaszínű a nyakától a feje búbjáig, egyenletes rózsaszínű, minden színárnyalat nélkül, ősz haja alól a bőr épp oly rózsaszínben világít ki, mint az orra tája, még a bajusza is valami sárgás patinájú, piros színt játszik, csak a feje búbján vannak ezüstös színek sötétebb árnyalatban rakva fel, s lent a tokája és a nyaka, amely a ragyogó fehér krágliba van beillesztve, pirosabb, ami érthető, ha tudjuk, hogy a vérnek is súlya van. Van neki kis csókcsalogatója is a rózsaszínű ajka alatt, és fehér cigarettájának rózsaszínben ég a vége. Fogja a lapokat és felszedi. Fölteszi az aranykeretű szemüvegét az orra nyergére, olyan távol a szemétől, hogy az ember azt hiszi, a szeme odáig sem lát. S hosszú arcát nekiszögezi az újságnak. Fokozódó figyelemmel olvad bele, semmit nem hall, nem lát. Ez bölcs diplomata, aki nem árulja el magát.17 * Katonaoroosné Figyelmesen előrehajtja az arcát magas nyakán, amely a barna blúz nyűkivágásából előkelőén emelkedik ki. Izmos erős nyak, amely a nevetésnél kissé megdagad, kedvenc 16 Uo. 1404-1405. 17 Tükör V. 3065-3067. OSZK Kézirattára, Fond 502/1. 107
