Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - H. Bagó Ilona: Móricz Zsigmond ismeretlen fotói és elfeledett riportjai

jegyzettömbökbe, s a legtöbb kép mellé megjegyzést is írt. Jelenlegi ismereteink szerint ezt sem korábban, sem később nem tette.

Móricz mindent lejegyzett, mindent dokumentált, ami vele történt, s amiről azt gondolta, hogy később felhasználhatja írásaihoz. Előfordult, hogy a megfigyeléseit nem csak írásban rögzítette. Már népköltési gyűjtőútjain sem csak a népdalok és a népmesék szövegét írta le (gyakran gyorsírással), hanem fonográfot is vitt magával a „dallamok felvétele kedvéért",10 11 sőt néha rajzolt is: például a közlőket, mezőgazdasági szerszámokat, jelenetet stb. Noha az 1960-as évek eleje óta tudunk róla, mégsincs benne a köztudatban, hogy szeretett fényképezni is. Figyelmünket elsősorban kéziratainak, illetve szövegeinek gondozása kötötte le. Az életművét kutatók sem vizsgálták meg ebből a szempontból munkásságát, csak a legutóbbi időben - a kamarakiállítás létrehozásával - hozta nyilvánosságra Cséve Anna kutatásának eredményeit, különös tekintettel a fotók és a szépírói tevékenység összefüggésére. Azt azonban a mai napig sem tudjuk pontosan - mert nem ismerjük még az összes felvételt, amit Móricz készített -, hogy a dokumentálásban milyen szerep jutott a fényképnek. Adatunk van rá, hogy 1907-ben nagybányai gyűjtőútján többek között lefényképezte Bartók Bélát11 is. Bár a századelőn költséges hobbinak számított a fotózás, azért néha a fényképezőgépet is betette útipoggyászai közé, ha fontosnak tartotta a képi rögzítést is. S így volt ez később is, például a szabolcsi útjain is.

Az 1928-as esztendő talán a leghajszoltabb éve volt Móricznak. Móricz Virág így ír erről: „Az év elején az Alföldet járta és írta, tavasszal az Úri muri próbái és bukása, majd a Dunántúlra ment, közben folyton Bécsbe. Április-májusban folyt az Ágytakaró kisregény, júniusban megint az alföldi utazások, augusztusban Balaton és a Szépasszony kocsisa. Szeptemberben Forró mezők és Nem élhetek muzsikaszó nélkül, októberben megint a Dunántúl. Gyönyörű természetleírások a Hanságról."12 1926. július 29-én kötött házassága Simonyi Máriával ekkorra már nem volt felhőtlen. Móricz úgy érezte, hogy új felesége nem tudja, vagy nem akarja őt segíteni munkájában. Máriától új élményeket várt, de az a vágya, hogy általa megismerheti a bohémvilágot, nem teljesült. Az Úri muri bukása után elhatározta, hogy a témából ír feleségének valami mulatságos vígjátékot. Máriát akarta vigasztalni ezzel, elromlott kapcsolatukat akarta helyre hozni. A gyönyörű, előkelő színésznőnek akart szerepet adni. „Nyakába vette a világot és megint elment mindenhová, ahol földbirtokos ismerősei, nótás, ivós, múlt és erőpocsékoló urak tanyáztak."13 Vidéki kúriákban, falvakban, városokban kereste a

Móricz Zsigmond levelei I-n. Sajtó alá rendezte: F. Csanak Dóra, Akadémiai Kiadó, Bp., 1963.1. 76.1.

11 Soltész Elemér, nagybányai református lelkész feljegyzéseiben azt írja, hogy Móricz nagybányai látogatásaikor lépten-nyomon fényképezett: „Pláne mikor a kodak is előkerült, és Zsiga bácsi nyakra-főre fényképezte őket s mindenkit, akinek képe valami okból érdekelte." MZs levelei I. 332.1.

A képekből a modelleknek is ígért kópiát, s mikor azok még októberben sem kapták meg a fotót, s reklamálnak, Móricz azt írja Soltész Elemérnek: „Bartók és Lemák bátya hiába mosolyognak gúnyosan, azzal nem sokat segítenek a bajon. T.i. úgy áll a képészet ügye, hogy már egynéhány kép előhívása sok idő és sok pénz, pláne, hogy az idő is pénz! S ezért én igénybe akarnám venni a megbízómat, a Nemzeti Múzeumot, ez pedig hivatalos ügy lévén, nála is ügy, tán egy év is kell neki, hogy lebonyolítsa. De lehet, hogy Lemák dr. előtt való röstelkedés rávisz, hogy az ő képét, no meg a Bartók, meg a Sp. bárókét meg... stb. visszakérem s magam csinálom meg. Huh. De mikor. Ma nem." MZs levelei I. 83.1.

12 Móricz Virág: Apám regénye 327.1.

13 Móricz Virág I. m. 328.1.

90