Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Móricz Zsigmond: Beszélgetés az írógéppel

kiskorú ahhoz, hogy tezaurálni tudjon. A harminc pengős búzaár idején az ötven pengősről ábrándozott. Mint én. Mikor 35.000 pengő volt a bevételem, több adósságot csináltam, mint ha nem is lett volna bevétel, ahelyett, hogy annak felét félretettem volna.

A magyar világszemlélet: egyszer élünk.

Tehát éljünk jól.

És ez a jól élés elsősorban azt jelenti, hogy meg kell mutatni a rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak és ismeretleneknek, hogy: telik. Csak külsőségekre költeni.

Mindaddig, míg ebből a vakságból ki nem lábolok, nincs jogom ostorozni másokat ugyanezért a hibáért.

A Kicsi mindenestre jól járt evvel a kis meditációval, mert holnap veszek neki egy kis korpát.

1936. január 29. 17.35 Ljeányfalu]

Valakinek a világszemléletét az általános eszmék felől való tájékozottságában látom. Életszemléletét ugyanezen eszméknek az egyéniségére s főleg az akaratára s cselekvéseire való befolyásában találom.

Egy órát sétáltam, már sötét volt, ahogy haza értem.

Topogás, kopogtatás. Kisbácsi dugja be görbén magát, és erőltetett szívességgel mosolyogva köszön jó estét. Mosolya több irányban bír jelentőséggel.- Jó estét kívánok. Azért zavarom a [nagyságos] ns urat, hogy itt vár ez az András. Már régen figyelem, hogy mikor jön haza a ns úr, hogy tessék szíves lenni odaadni a nap- számját. Reggel megy vásárolni, másképp nem is kémé, de emiatt vár, nekem meg hogy nincs annyi aprópénzem, nem tudom odaadni neki. Két nap az öt pengő.

Mi a Kisbácsi világszemlélete?

Annyi idős, mint én, tehát ugyanazt az elemiiskolai felvilágosítást kapta, amit én, mert én is éppen ilyen kis faluban jártam elemibe. O is református. Ez köztünk valóban világnézeti közös plattformot ad. Kettőnk közt az a külömbség, hogy én azóta sok iskolai s életbeli hatásnak voltam kitéve, ő azonban őrzi az eredeti alapfogalmakat.

Tehát ő egy nagyon megijesztett s megnyugtatott ember. A kutyát úgy dresszírozzák, hogy a nevelőnek egyik kezében korbács van, a másikban cukor. A korbács rákényszeríti, hogy engedelmeskedjék a hatalom parancsának, a cukor, hogy jutalmat kapjon az engedelmességért.

Kisbácsi megtanulta, hogy a világot Isten teremtette. A világnak az Isten éppen olyan tulajdonosa, mint ő a ruhájának. Ha akarja, elnyövi s újat teremt helyette. Az Isten akaratába semmi beleszólás nincs. Mindaz a természeti baj, kár, veszély, ami az életben előfordul, az ismeretlen Istennek akarata. Ezzel le kell számolni. O ebben meg is nyugodott, mert rájött, hogy valóban nem tehet ellene semmit. Oly rendkívüli hatalmat érez maga felett, hogy még gondolni sem lehet az ellenállásra. Mint kertész, tökéletesen kiszolgáltatottnak érzi magát. Az idén oly nagy szárazság volt, hogy a saját kertészeti hanyagságát vagy tudatlanságát is ezzel indokolja. Délelőtt az évelő növényekről beszélt, hogy nem fejlődnek az aszály miatt, pedig ő minden héten kétszer innen vitt fel vizet és meglocsolta őket. (Ezt ugyan nem hiszem.) Most pedig arra tett megjegyzést, hogy „majd csak akkor tessék korpát venni, ha az a kis répa elfogy. A takarmánnyal egy kis baj van. Tetszik tudni, hogy a szárazság miatt ez a fű nem nőtt, a lucerna se úgy, mint kellett volna." Ennek kizárólag az Isten az oka, aki adhatott volna esőt, ha akart volna. Hogy mért nem akart? ezt még felvetni sem szabad, mert az már messze vezet. Az már vallástalanság. Nincs, nem volt, s megvan. Úgy kell megélni, abból, ami van.

De a vallás azonnal cukrot is nyújt: az Isten jó. Az Isten édesatya. Az Isten azt is megtehette volna, ha akarja, hogy egy csepp esőt sem ad, de mégis nem akarta gyer85