Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Móricz Zsigmond: Beszélgetés az írógéppel

mekeinek vesztét, tehát aszály volt ugyan, szárazság, de nem végveszedelem. Valami mégis csak termett. Köszönjük meg, hogy így is van. Adjatok hálát az Istennek, hogy ilyen gaz létetekre megtűr ezen a földön. S ezt ő mind be is látja. Nem jár ugyan templomba, mert a templom a túlsó parton van, de ha rágondol az Istenre, elégtételt ad neki. Ellenben a répát egy hónappal hamarább ásta ki, mint kellett volna. Hiába beszéltem neki, azt mondta, annak itt az ideje. Ha bent hagyja a földben, kétszer akkora lett volna, mint amilyen.

De az ő világszemléletében az van benne, hogy minden munkának megvan az ideje. A gazdaságban csak az Isten kockáztathat, az ember nem. Mert mi lett volna, ha nincs ilyen hosszú ősz, hanem hamar beáll a fagy. Az Isten dolgait nem lehet előre tudni, tehát az embernek ahhoz kell tartani magát, hogy mindent a maga idejében.

Az Isten ugyanis a vallás, már a papok, tanítása szerint tökéletes rendet teremtett a világon. 0 ha jónak látja, eltérhet a maga által felállított rendszabályoktól. Most is enyhe telet ad, s a cukrásznak nincs jege. A búzának nincs hópaplana. A rügyek kezdenek kipattogni, s ha mégis úgy látja jónak az Isten, hogy egy tíz vagy tizenöt fokos fagyot bocsát ránk, akkor jövőre nem lesz gyümölcs és nem lesz kenyér. De ezt nem szabad kritizálni: ez az Isten privát ügye. Nekünk csak abba kell megnyugodni, hogy a világon mindenben tökéletes rend van.

Ez a rend ugyanúgy kiterjed az élet minden lehetőségére és ágazatára, mint a természeti világban. Tehát az emberek élete szép rendben folyik. Van király, - most ugyan nincs, de még lehet, s ha éppen nem is lesz, akkor is muszáj rendnek lenni, arra valók az urak. Mert valamint a kutyának is van gazdája, úgy a szegény kertész is csak akkor élhet meg, ha van úr, aki a kertre pénzt áldoz, s megveszi neki a tüzelőt a saját lakásába is, amennyi kell, meg a melegházba is. És fizetést ad, annyit, hogy abból meg lehessen élni. Kisbácsi ezt nagyon jól tudja, mert mikor hozzám került, két vagy három esztendeig állás nélkül volt, mert a régi ura, akinél húsz évig volt, elküldte, megunta őt és drágállot- ta. Akkor nagyon nehéz volt, mert napszámmal keresni meg a mindennapit a legnehezebb a világon, kivált egy olyan embernek, aki mindig kertészkedett s nem néztek a körmére, hogy mennyit dolgozik. Öregedik is, 55 éves, már egy ilyen embernek nehéz napszám munkából élni. De a jó Isten meglátta az ő nagy nyomorúságát, s adott neki egy olyan gazdát, amilyet álmában sem kívánt jobbat, aki négy év alatt soha meg nem számoltatta.

Kisbácsi tehát teljesen meg van nyugodva a világ állapotja felől: mindent csak az Istenre kell bízni, ő jobban tudja, mit hogy ád a szegénynek. Már a politikával soha életében egy pillanatig sem foglalkozott. Nincsenek kívánságai, tervei, elgondolásai. Ő ahhoz nagyon kis ember, hogy ily távoli és nehéz dolgokra csak egy szót is vesztegessen. Az urak dolga, csinálják, ahogy akarják. A kommunizmust a legnagyobb mértékben elítéli, mert azt is csak hiábavaló emberek csinálták, akik fellázították a népet. Nem szabad az urakkal ujjat húzni. Mindennek úgy kell maradni, ahogy van. Az abesszíniaiak is jobban tennék, ha nem rugdalóznának, hanem elfogadnák az olasz jobbot és szépen meghúzódnának, mert úgyis csak veszíteni fognak. De ő ebbe se szól bele, mert azt elismeri, hogy minden nép küzd a maga hazájáért. Abesszíniában is vannak főbbek és urak, s azok nem akarják a fejüket megalázni. Ő ha ott élne, akkor is csak a békességet szeretné, de ha besoroznák, éppen úgy menne, mint a többi, harcolni. Ő ugyan szerencsés ember, hogy gyerekkorában leesett a kocsiról s a ló megtaposta, így elferdült a gerince s kicsit nyomorék lett. Nem nagyon, mert azért a dolgot éppen úgy meg tudja tenni, mint akárki, de katonának, hála a jó istennek, még a világháborúban sem vált be.

így Kisbácsi rendben van mindennel, amit az Isten kezében levőnek lát, s tökéletes nyugalomban éli az életét. Kétségei nincsenek.

86