Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Sümegi György: Fehér a fehérben

És mégis: vannak alkotók (és művek), akik (amelyek) prím-szerepet, alaphangmeghatározó jelleget, fundamentális karaktert bíznak a fehérre. Alkotónként jellemzően változó az is, hogy az életmű mely szakaszában, az életút melyik részében válik uralkodóvá-relevánssá a fehér, a kifehéredés, megvilágosodás, fénnyel-telítettség. Vagy fehér, világos fénnyé, pislákoló utolsó világossággá válva (a művészi és az életpálya végén) meleg, puha fedele lesz a színeknek, a művek epidermiszének végső takarója.

Innét kiindulva a művészettörténeti széttekintés, hevenyészett pásztázás fogódzóit kutatom, színtanok, művészvallomások, levelek és följegyzések tanulságait a művek valóságával próbálom szembesíteni. Mindez persze csak töredékesen sikerülhet; szándékom az, hogy a művészeti folyamatból jellemző elemeket próbáljak bemutatni. Egyelőre prolongáltan félretéve a „szín, vagy nem szín a fehér" kissé akadémikus kérdését, a Magyar Értelmező Szótárat ütöm föl: „Fehér I. mn 1. olyan színű, mint amilyen a tiszta hó. II. fn 1. A legvilágosabb semleges szín/Fehér festék".

Fehér színű a Bibliában: a tej, a fogak, a hó, a koriander magja, a manna, a lehántott faág, a leprás bőrén keletkezett folt, a nőstény szamár, az ünneplőruha. Fehér a ló, s az apokalipszis lovai között első a fehér. A Bibliában szimbolikusan fehér az öröm, az ártatlanság és a mennyei dicsőség (Dr. Herbert Haag: Bibliai lexikon, 1989).

„A kereszténység a színeket a fény látható megnyilatkozásaiként, s így Isten tetteiként szemléli. (...) A keresztény Szentháromság színszimbolikájában legtöbbször a fehér szimbolizálja az Atyát, a kék a Fiút és a vörös a Szentlelket. (...) A fehér az isteni fényt, a tökéletességet, a tisztaságot és az ártatlanságot is jelöli. (...) A római és a görög egyház hét szentségének is van színértéke, a keresztségé - fehér (tisztaság). (...)

Az alkímia színszimbolikájában a fehér a higany, az ártatlanság, a boldogság és megvilágosodottság színe. (...) A magyar népköltészet színszimbolikájában a fehér szín minden esetben a megtisztulást, az ártatlanságot és a szüzességet jelzi. Alkalmas az ártó erők távol tartására, s így válhatott gyászszínné is. Régen csak a fejedelem járhatott fehér (hóka) lovon, lakhatott fehér sátorban, viselhetett fehér süveget. Később is az előkelők színe volt." (Hoppál Mihály - Jankovics Marcell - Nagy András - Szemadám György: Jelképtár, 1996.)

S ha már a színszimbolika széles mezejére merészkedtünk: egy szimbólumlexikon címszavával még vessük egybe a fontieket. A fehéret „úgy is tekinthetjük, mint ami nem szín, esetleg a spektrum valamennyi színének egyesüléseként, a Paradicsom még töretlen ártatlanságának szimbólumaként, vagy a megvilágosodott ember végcéljaként, amikor ismét létrejön a paradicsomi állapot. Sok kultúrában fehér vagy színezetlen ruhát viselnek a papok, ami szimbolikusan a tisztaságra és az igazságra utal. Fehér ruhát hordtak az újonnan megkeresztelt keresztények, és fehér ruhában ábrázolják az utolsó ítélet után az üdvözülteket. A pápa fehér ruhájának szimbolikus jelentése: megdicsőülés, dicsőség és mennyei út; már Püthagórasz ajánlotta, hogy a szent himnuszok előadói hordjanak fehér ruhát. Az égieknek fehér, a föld alatti hatalmaknak fekete állatokat áldoztak. A Szent Lelket galamb alakjában szokták ábrázolni".

Lehet negatív értelme is a színnek: pl. álomban a fehér ló a halál előérzete. Sok kultúrában fehér alakok a szellemek (pl. fehér asszony), „megfordított árnyak". A kínai szimbolikában az ősz az öregség, a Nyugat és a szerencsétlenség színe. (Hans Biedermann: Szimbólumlexikon, 1996.)

A színtanok közül először Goethééből idézve:

„146 A tiszta, áttetsző homályosság az átlátszóságból ered. Tehát háromféle jelzett módon nyilvánulhat meg

147 A tökéletes homályosság a fehér: a legközömbösebb, a legvilágosabb, első át nem látszó térkitöltődés

69