Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Sümegi György: Fehér a fehérben

Sümegi György

Fehér a fehérben

„Tisztázni kellett, milyen természetű az az új, a teremtő művészi organizmusba behatolt, lappangó (addicionális) elem, amely a művészi szemléletet megváltoztatta."

(Kazimir Malevics, 1923-27.)

1.

„A fehér mindig titán" - mondta Lossonczy Tamás, amikor a festéktubusok, vagyis a színek sorában a permanent világoszöld, a világos ultramarinkék, a kadmiumvörös és az elefántcsont-fekete után idáig, a fehérig eljutottunk. O a festőállványa előtt ült, s a tartókból sorra, gondosan, lassan, ha kellett: a kétszeres ellenőrzés megfontoltságával — a papírra kinyomott színt bal keze hüvelyk- és mutatóujjára fölvette, és nagyjából azonos közelségben-távolságban fölrakta az általam tartott madzagra. Amikor mindegyik szükséges szín fölkerült a spárgára, akkor a világoszölddel alapozott vászonhoz szorítottam, aminek következtében a festékcsomók-festékhurkák java része átült a vászonra. Kis festékkúpok, színhalmok, festékkráterek képződtek így. Világító festékszínfoltok a zöld színmezőben, sík zöldben. Ha a stafelájon függőlegesre merevített vásznat messzebbről, kellő távlatból szemléljük, akkor a különböző színű festékcsomók a mélység látszatát fölkeltve a horizonton föl-fölizzó fényekként, összeolvadó vízszintes fénycsíkként hatnak.

Egy következő együttlétünkkor próbálom színhasználatából a fehér kezelését- használatát föltűzni a beszélgetésünk fonalára, de Lossonczy körülírja, nem direkten válaszol: „Én nem is tudom, hogy van-e fehér szín" - bizonytalanít el. Majd később: „Fehér nélkül nincs fekete, fekete nélkül nincs árnyék és fény, fájdalom nélkül nincs gyönyör." A beszélgetés vége felé, amikor már régen letettem arról, hogy frappáns válasz-tömörítvényt kapjak fehérszín-használatáról - ő maga teszi föl tépelődve a kérdést: „Mi a fehér? Van-e fehér? Szegedy-Maszák György barátom kapott levelet egy érdeklődőtől: mi a kedvenc színe? Válasza: ez egy olyan kérdés, mintha egy zeneszerzőtől azt kérdeznék, hogy mi a kedvenc hangja". És Lossonczy Mester megtoldja a számára - s művészetéből - kihangzó tanulsággal: „A színek együtt hatnak." Vagyis őneki nincs kitüntetett színe - sem a fehér, sem más.

Lossonczy mai összegzése a modem színtan-szerző, Johannes Itten 1967-es naplóbejegyzésével cseng egybe: „A szó csak más szavakkal való összefüggésében válik egyértelművé; hasonlóképpen az egyes színek is csak más színekkel való összefüggésükben nyerik el egyértelmű kifejezőerejüket és pontos jelentésüket."

68