Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (V., befejező rész, fordította: Szenyán Erzsébet)

Mostanság elég meglátogatni egy nagy tévéállomás valamelyik szerkesztőségét: az ember luxuspalotába lép, ahol márványburkolatok és tükrök között szuperelegáns hoszteszek kísérik a csöndes folyosókon. Ezek azok a helyek, ahova átköltözött a valódi hatalom az államelnöki palotákból és a kormányépületekből. Mert a hatalom azé, aki kezében tartja a tévéstúdiót, tágabb értelemben a médiát általában. Ezt igazolják azok a véres harcok, amelyeket az utóbbi években vívtak a hatalomért Bukarestben, Tbilisziben, Vilniusban és Bakuban. A lázadók mindenütt a televízió épületét akarták megszerezni, nem pedig a kormány épületét, a parlamentet vagy az államelnök irodáját.

(Kapuscinski Ryszard, Jak media odzwierciedlajy swiat, 1. fentebb!)

Az újságírás már nem életstílus, hanem a pénzkereset egyik módja. Ez persze nem jelenti azt, hogy annak a formának, amelyet én művelek, el kell tűnnie. Egyszerűen csak arról van szó, hogy többé már nem tömeges jelenség, már csak szabadúszók művelik.

(Reporter na czóbiie, Ryszard Kapuscinskival beszélget Zbigniew Gómiak, „Nowa Trybuna Opolska" 1997, nr 97.)

A harminc-negyven évvel ezelőtti riportokban, amikor még nem volt televízió, a dolgok felszínét írták le, külső megjelenésüket, azt, amit ma a tévé képernyőjén láthatunk. Az irodalomnak akkor van esélye arra, hogy együtt éljen a televízióval, ha meg tudja magyarázni, el tudja mélyíteni a képet.

(Gränsövergang, Ryszard Kapuscinskival beszélget Kjell Albin Abrahamson, [in:] K. A. Abrahamson, Polen diamant i askan [Lengyelország, gyémánt a hamuban], Stockholm 1997.)

Szerencsére létezik még a komoly riport, és meg is védi magát. Ugyanúgy, mint a jó irodalom. Fennmarad, függetlenül attól, mekkora mennyiségű krimivel vagy émelyítő ponyvaregénnyel árasztanak el bennünket.

(Wybralem reportaz, Ryszard Kapuscinskival beszélget Grazyna Miklaszewicz, „Gazeta Wspólczesna" 1997, nr 99.)

Egy médiakutató az újságírókat az ókori vallások papjaihoz hasonlította. A médiának ma valóban óriási hatalma van: bárkit felemelhet, de tönkre is tehet, kiátkozhat a társadalomból. Mindez különleges felelősséget ró az újságíróra. És számos újságíró meg is felel ennek a kihívásnak. Hangosan ki kell ezt mondani, hogy szembehelyezkedjünk azzal a nézettel, miszerint a média nem más, mint hatalmas szemétdomb. Ez a nézet egyszerűen hamis.

(Kapuácinski Ryszard, Dwa swiaty, 1. fentebb!)

Mi, tudósítók a legfontosabb dolgokra, az adott probléma lényegére koncentrálunk, a televízió ezzel szemben a műszaki kérdésekre. Mi vitatkozunk, hipotéziseket állítunk fel, forgatókönyveket alkotunk. A tévések a világítás, a hangosítás, a konnektorok, a vezetékek, a kamera szállítása, a filmek elküldése miatt idegeskednek. Mi aláírjuk a szövegeinket, felelősséget vállalunk azért, amit leír30