Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (V., befejező rész, fordította: Szenyán Erzsébet)

tunk, azok a felvételek viszont, amelyeket a CNN közvetít, hatvan szűrőn mentek át. Ugyan mi marad az operatőrök által küldött anyagból?

Ön azt állítja, hogy a videokamerák hatására a history helyét a story foglalja el. Milyen hatással van ez az információra?

Borzalmas hatással. Nincs jövő, nem létezik a múlt, minden a mai nappal kezdődik, minden esemény légüres térben lóg.

(Piórem i kamen}, 1. fentebb!)

Napjaink médiája olyan, mint az iskolai falitábla - letörlik, újra teleírják, aztán megint tisztára törlik. A folytonosságnak ez a hiánya oda vezet, hogy a múlt nem történelemmé, hanem azonnal régészetté válik. Minden esemény azonnal megkövült formát vesz fel, amellyel már nincs semmiféle érzelmi kapcsolatunk. Korunk emberének nagy gyengesége, nagy szerencsétlensége ez - nem tud gyökeret verni a történelembe, mert a múlt eseményei eltűnnek a tudatából.

(Kapuscinski Ryszard, Díva éwiaty, 1. fentebb!)

A szeptember 11 -ei támadás után olyan embereket kerestek, akik megbízható elemzéseket tudtak volna elvégezni, és kiderült, hogy kevés ilyen ember van. Szinte egyáltalán nincsenek iszlámhoz értő publicisták. Pedig hát a keresztény és az iszlám civilizáció több mint ezernégyszáz éve él egymás mellett! Ennek ellenére senki sem képes kompetens módon megmagyarázni az embereknek, hogy az iszlám terrorista irányzat egyáltalán nem új jelenség, hiszen még a keresztes háborúk idején jött létre. Az első ilyen szekta 1090-ben alakult. Vagyis ez a hagyomány már kilencszáz éves, a médiában mégis úgy mutatják be, mint egyedülálló, sajátos jelenséget.

(Chrzeécijanstwo przestaio byc definicjt} Europy, Ryszard Kapuscinskival beszélget Krzysztof Bobinski és Marek Sarjusz-Wolski, „Unia i Polska" 2001, nr 18.)

Az újságíró-képzés gyengesége az egész világon abból fakad, hogy az oktatási intézményekben elsősorban technikát és technológiát tanítanak a hallgatóknak. A szakmához szükséges etikai felkészítést teljesen figyelmen kívül hagyják. Pedig az újságírónak gyakran azonnal, egy perc alatt kell erkölcsi döntést hoznia, például olyankor, ha élőben készít interjút vagy riportot. Az ilyesmi villámgyors reagálást, vagyis tökéletes erkölcsi felkészültséget követel.

McLuhan gondolatmenetét követve azt mondhatjuk, hogy napjainkban a lényeg a messenger, nem pedig a message, vagyis az oktatás a tájékoztatási eszközökre koncentrál a tájékoztatás - annak értelme, értékei, erkölcsi kontextusa - helyett. Megtanítják, hogyan kell egy adáspercbe vagy húsz gépelt sorba sűríteni egy tájékoztató anyagot, de nem beszélnek az anyag tartalmáról. Nem az a fontos, hogy mit adunk el, hanem hogy miként adjuk el.

(Zawód: dziennikarz, 1. fentebb!)

Semmiféle konszernek, semmiféle autógyárak vagy olajcégek nem hoznak akkora hasznot, mint az információ-kereskedelem. Ez ma a legjövedelmezőbb üzlet. És mi lett ennek a következménye? Míg korábban az újságok, tévé- vagy rádióadók vezetői szerkesztő urak, megszállott újságírók voltak, akik harcoltak

31