Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (V., befejező rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
embereket, akiknek nincs semmiféle tapasztalatuk, szakmai - s ami nagyon fontos -, erkölcsi felkészültségük. (Zawód: dziennikarz, 1. fentebb!) A média színvonala tökéletesen tükrözi a kultúra helyzetét, annak megosztottságát magas- és tömegkultúrára. Vannak komoly lapok, rádióadók, tévéprogramok, amelyekben megőrződött a régi stílusú újságírói felelősségtudat. Csakhogy ezek jelentik természetesen a kisebbséget. A médiumok többsége manapság ugyanis a bolygóméretekben is dinamikusan fejlődő szolgáltató világ része. Ezért nem szabad elfelejtenünk, hogy más az újságíró, és megint más a médiamunkás. A lengyel nyelvben, sajnos, nem létezik ez a különbségtétel. Az angol nyelv viszont nagyon pontosan definiálja a különbséget. Létezik a journalist fogalma és mellette a media worker fogalma, amelyet senki sem kever össze az újságíróval. Lehet valaki journalist, aki egyáltalán nem media worker. És fordítva. A media worker ma például bemondó a tévéhíradóban, holnap kormányszóvivő, holnapután tőzsdeügynök, aztán gyárigazgató valamely óriás olajcégnél. Benne ez a munka nem kapcsolódik össze semmiféle társadalmi vagy erkölcsi kötelezettséggel. Az a dolga, hogy árut adjon el, mint mindenki, aki a fejlett társadalmakban óriásivá duzzadt, s egyre növekvő szolgáltató szektorban dolgozik. Ezért olyan nehéz beszélnünk az újságírásról és a médiáról általánosságban. Vannak a világon nagyszerű újságok, olyanok, mint a Le Mond, az El Pais, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, az Independent vagy a New York Times. Ezek igényes lapok, objektív és elmélyült képet közvetítenek a világról. Ugyanez a helyzet a televíziókkal is: a BBC és az Arte kiváló tévécsatornák, amelyek ugyancsak részei a médiavilágnak. Ezek mellett azonban ott van a tömegtermelést végző média, amely a szórakoztató kultúrához tartozik, és semmi köze a tényszerű információhoz és tudáshoz. Lengyelországban még mindig a média előtti korszak szabályai szerint élünk, és olyan emberektől, akiknek sem megfelelő képesítésük, sem ilyenfajta ambíciójuk nincs, mégis azt követeljük, hogy tartsanak be olyan alapelveket, amelyek nem az ő alapelveik, mert nem is lehetnek azok. Sehol a világon nem követelik meg egy media workertöl, hogy világra szóló eseményeket kommentáljon vagy tudományos igényű magyarázatot adjon egy jelenségről. Az általa megtermelt áru látványos voltát kérik rajta számon. Ezek annak a médiavilágnak a szabályai, amelyben - jóllehet, még magunk sem tudjuk - már benne élünk, amelynek részei vagyunk. A médiumokban nem fognak kizárólag Lipman, Warikowicz, Pruszynski formátumú újságírók dolgozni, de nekik is helyet kell biztosítani. (uo.) Mennyire kemény a lengyel sajtó? Nincs már a világon kemény sajtó. A média már nem a mindenkori rendszer ellenzéke. Régebben a sajtó leleplezett dolgokat, eltökélten harcolt valamiért. Mára megváltozott a médiumok helyzete. Megfeneklettek a hatalom mellett, már nem tiltakoznak, nem kérdőjeleznek meg alapelveket. (uo.) 29
