Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (V., befejező rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
szövői krízis például nyolc évig húzódik, de csak akkor kezdenek róla beszélni, amikor döntés születik a probléma megoldását illetően. Nem létezik információ, ha nincs kész válasz az esemény okaira vonatkozó kérdésre. (Ismaeli continm a navigare, Ryszard Kapuscinskival beszélget Maria Nadotti [in] Ryszard Kapuscinski, II cinico non é adatto a questo mestiere. Conversazioni sül buon giornalismo, A cura di Maria Nadotti, Roma 2002.) A médiumok egyébként egyáltalán nem abban érdekeltek, hogy a valóságot mutassák - sokkal inkább a kölcsönös versengésben érdekeltek. Egy televíziós csatorna vagy egy újság nem engedheti meg magának, hogy kihagyjon egy hírt, amelyet közvetlen konkurense közölt. Ennek pedig az a vége, hogy a médiumok nem annyira a valós életet, mint inkább konkurenseiket figyelik. A mai médiumok csoportba verődve mozognak, mint a birkanyáj. Nem képesek arra, hogy önállóan, másoktól függetlenül lépjenek. Ezért aztán mindenütt ugyanazokat a beszámolókat, ugyanazokat a híreket halljuk, olvassuk. Nézzük például a Perzsa-öbölben zajló háborút! Kétszáz tévéstáb sereglett össze ugyanazon a helyen. Ugyanebben az időben számos jelentős, sőt, kulcsfontosságú dolog történt a világ más részein, mindez azonban nem látszott fontosnak, senki nem tudósított ezekről az eseményekről, mert mindenki a Perzsa-öbölben tartózkodott. A nagy televíziós hálózatoknak ugyanis nem az a céljuk, hogy a világ állapotáról adjanak hírt, hanem az, hogy elkerüljék a vereséget a többi hálózattal folytatott versengésben. Ha pedig mindjárt ezután történik valami újabb esemény, mindannyian átrohannak az új régióba, együtt lesznek ugyanazon a helyszínen, és nem lesz idejük arra, hogy máshonnan tudósítsanak. Az átlagember pedig ilyen hírek alapján alakítja ki a világ helyzetére vonatkozó nézeteit. (uo.) Nem lehet megfékezni a negatív jelenségeket, például az érzelmekkel való visszaélést. Az újságíró belép annak az anyának a lakásába, aki épp elvesztette a fiát, és arról faggatja az asszonyt, hogy hogyan érzi magát. A kamera objektív- je mint egy hiéna, lesi a könnyeket, a kétségbeesést kifejező gesztusokat. Nincsenek itt aggályok, morális fékek. És nincs ez elől menekvés, mert a konkurencia mechanizmusa piaci mechanizmus, a piaci mechanizmus pedig a demokrácia alapja. Nem ismerünk semmiféle jobb rendszert, mint a piac, a demokrácia, a konkurencia. Ezek vezetnek oda, hogy ha valaki - például egy újságíró - nem hajlandó bizonyos normák szerint viselkedni, üres helyet hoz létre, ahova máris befurakszik valaki más. Lehet mindezt elítélni, korlátozni, bírálni, de megszüntetni nem tudjuk. (Kapuscinski Ryszard, Dwa swiaty, 1. fentebb!) A lengyel politikai-társadalmi átalakulás időben egybeesett a világban végbemenő médiaforradalommal. A médiaosztály - gyakran használják napjainkban ezt a fogalmat -, amely a mi berendezkedésünkben új szociológiai és kulturális jelenségnek számít, óriásira nőtt. Az újságírás, amely korábban eléggé exkluzív hivatás volt, tömeges foglalkozássá vált. Ezrével szippantott fel a média olyan 28
