Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (V., befejező rész, fordította: Szenyán Erzsébet)

amerikai tévét tartja mintának. Annyit tudunk a világról, amennyit a három nagy amerikai tévéhálózat akar, hogy tudjunk. Nem alkalmaznak cenzúrát, ahogyan azt a kommunista időkben megtapasztaltuk, hanem manipulálnak. Az igazságtól való eltérés nem direkt hazugság, hanem a hazugság igazságként történő elfogadása.

Mi hát az alapja ennek a manipulációnak?

A témaválasztás. Csak bizonyos dolgokat mutatnak be, s azokat is abnormális arányban. Itt van például a szegénység. Ha a televíziót nézzük, jogosan gondolhatjuk azt, hogy a világ legfőbb gondja a terrorizmus, a különféle fundamentalisták, a drogkereskedelem és mindenféle szervezett bűnözés. Ez pedig nem igaz. A világ legfőbb gondja az, hogy az emberiség kétharmad része szegénységben, az éhínség szélén tengődik ezen állapot megváltozásának esélye nélkül. Régebben a világ Nyugatra és Keletre, demokráciákra és totalitarizmusokra oszlott. Napjainkban szegényekre és gazdagokra osztható. És ez a különbség növekszik. Úgy lépünk a XXI. századba, mint az emberiség nagyon megosztott családja. A világ kétszázhatvannyolc lakójának annyi a vagyona, mint az emberiség felének együttesen. Ezt nem tudjuk megváltoztatni. Túlságosan hatékony erők munkálkodnak azon, hogy ez a felosztás megmaradjon, sőt, elmélyüljön. Ezt azonban nem tudjuk meg a híradókból. A manipulálás lényege az, hogy a szegénység problémáját az egzotikum szintjére süllyesztik. Vannak speciális csatornák, mint a Discovery, a Travel, vagyis turisztikai csatornák - ide szorult a szegénység kérdése. „Ha a Bahamákra utazol, találkozhatsz szegény faluval". A szegénység turisztikai látványosság lett.

Mi lesz a sorsa ilyen körülmények között az újságíró szakmának?

Borzalmas változásokon megy át. Az újságírás nagyon felelősségteljes hivatás volt, magas szintű képzettséget, tudást, érettséget követelt. Valamikor a nagy újságírók híres emberek voltak, mindenki ismerte a nevüket, köztudott volt, hogy kit és mit képviselnek személyükben.

(Manipulacja zamiast cenzury, Ryszard Kapuscinskival beszélget Jolanta Krysowata, „Dziennik Baltycki" 1999, nr 18.)

A XXI. század elején az embereknek az a benyomásuk, hogy háborúk szaggatta világban kénytelenek élni. Pedig ez nem így van. Az emberiség kilencvenkilenc százaléka jól vagy rosszul - inkább rosszul, mint jól -, de békés körülmények között él. A fegyveres konfliktusok színhelyei bolygónk kicsiny pontjai. Van belőlük tucatnyi vagy néhány tucatnyi, de ezek csak pontok. Nekünk azonban, akik a világot a háborús gócokra koncentráló média prizmáján keresztül szemléljük, az a benyomásunk, hogy mindenütt háború van, mindenütt halál és pusztulás leselkedik ránk. Az ember nagyon könnyen befolyásolható, a média szuggesztív ereje pedig óriási.

(Kapuscinski Ryszard, Dwa éwiaty, „Newsweek" 2001, nr 16/17.)

A manipuláció egy másik fajtája a tudatos manipuláció. Manapság a média csak akkor hajlandó egy adott eseményről beszélni, amikor úgy érzi, képes arra, hogy rávilágítson az okokra, és minden kérdésre megfelelő választ adjon. A ko27